Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
ezt illesztik az orrnyh.-hoz. Mások minden esetben kiirtják a hátsó falat, de az elülső falat varrják [Corboy (2), Papillom (55), Marin—Enisco (45), Günther (31)] és kitűnő eredményekről számolnak be. Kaleff (39) új módszert mutat be : az orrnyh.-ból csak alsó falat képez, azt visszahajtva, a felső tömlőfalat a csonthártyával varrja össze. Később csak az első falat varrja, a hátsót tampon segítségével alakítja. Hasonló elgondolásai alakította ki Radnót (58) műtéti módszerét. Mügge (48) is ilyen módon operál. Számos szerző különféle drainage alkalmazásával igyekszik az eredményt biztosítani. Gscheidel (32), Wilmersdorff (74) szemcseppentő gumisapkát helyez az üregbe és a bőrre kihorgonyozza. Óh. E. Iliff (36) erre a célra uréter katétert használ, melyet a tömlőbe tolva catgut fonállal rögzít, másik végét az orrnyíláson kivezetve az arcra kiragasztja, ezzel mérsékelten lefelé is húzza a tömlőt. G. J. Romanes (60) és Shuttlerworth (64) egy hétre tölcsérszerű gumikatétert helyez az üregbe. Günther (31) és Charchenko (20) szívesebben alkalmaz olajos tampont. A szerzők egyik csoportja tehát a hátsófal kiirtás mellett (Corboy, Günther stb.), másik csoportja (Radnót, Wilmersdorff, Palmer stb.) az eredeti Ohm— Dupuy-—Dutemps módszer mellett áll. Arruga (4) 1935-ben kidolgozza a CR-t. Először elülső és hátsó varrattal, később csak elülsőfal varrattal. így a korábban elvégzett exstirpatio után is helyreállíthatjuk a könnyel vezetést. Klinikánk CR-val szerzett tapasztalatait Nagy (50) közölte. G. Kanbaj (40) szerint a tömlőt egyáltalán nem helyes megtartani, annak hegesedési hajlama miatt. DCR helyett a CR a helyes műtét. A. M. Charchenko (19) honfitársa álláspontját a modern sebészet szabályaival ellentétesnek tartja ; CR végzését csak exstirpatio után ajánlja. A tömlő orrnyh. anastomosist más úton képezte Fazakas (26), Stock (66), Neumayer (52). A tömlő alsó pólusát kipreparálták és a nyitott véget a csontablakban képzett nyálkahártyanyílásba helyezték. Az orrnyh. gyakori burjánzása azonban (Fazakas) sokszor elzáródást okozott. Újabban P. Juge (37) végzi ezt a műtétet, a tömlővéget belevarrva a nyh. ablakba. A. Motolese és G. Palma (47) a tömlővégbe varratokat öltve azokkal belehúzzák a nyh. nyílásba a tömlőt, a varratvégeket az arcra kiragasztják. Legjobbnak látszik az anastomosis biztosítására és rögzítésére Bauer (78) módszere. A West—Polyak (75)-féle endonasalis módszernél az ab externo DCR bizonyult jobbnak. Már maga West is elismerte, hogy endonasalisan megközelítve a műtéti területet, a műtétet exaktan elvégezni nehezebb, mint kívülről. Böhm (11), Kraupa, Blaskovics is elveti az endonasalis megoldást, újabban Björk (16) mindkét módszer létjogosultságát elismeri oly értelemben, hogy subacut DC esetén, vagy ha concha resectio (tehát orrüregi műtét) is szükséges, továbbá elzáródottabb ext. műtét után helyesebb endonasalisan operálni. Ellenvélemény Christensen-é (22), aki nehezebbnek tartja a tömlő feltárását kívülről, ezért endonasalis műtétet ajánl. Az irodalom azt mutatja, hogy az endonasalis műtét tért hódítani nem tudott. Nem tartoznak e közlés keretébe azok az esetek, ahol az elzáródott canaliculus helyett kellett újat képezni [Barraquer (6) laco-rhinostomiája, Silva—Costa conjunctivo-rhinostomiája, Starkiewicz (65) felső canaliculorhinostomiája stb.]. Klinikánk ilyen irányú tapasztalatairól Nónay—Korchmáros beszámoltak. A klinikán kialakult műtét menete a következő : íves bőrmetszés a belső zúgtól 6—7 mm-re medialisan. A metszéssel nem hatolunk a csontig. Inkább tompán választjuk szét a szöveteket a vérzés elkerülésére. A csonthártyát igyekszünk a crista felett szétválasztani és lehetőleg épségben oldalra eltoljuk. A megóvott csonthártya később jó szolgálatot tehet. A szemzúgi szalagot átvágjuk, a tömlőt a csonthártyával együtt egész hosszában felszabadítjuk. Radnót (57) ellenzi a ligamentum átvágását ; szerinte felesleges kozmetikai 10 Szemészet 145
