Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
Ha magas korban végzett műtét vita tárgya, méginkább megfontolandó, hogy milyen fiatal korban vállalkozhatunk a műtétre. Csecsemőkön a szerzett DC igen ritka. Legtöbb esetben retencióról van szó. A szerzők nagy része : Cassady (16), Gery-du Pont, Kendig (26), P. Koke {39), Blankenstein (11), Riser (57) ilyenkor óvatosan szondázza a ductust. Ha egy-két szondázás nem jár sikerrel, a korai műtétet tartják indokoltnak. Aalde (3) 3 hónapos gyermeken sikeres DCR-t végzett. Klinikánkon 7 beteget operáltunk 5 éves kor alatt (közülük 2 hároméves, 1 másféléves volt) jó eredménnyel. A műtét alsó korhatárát úgy állapítjuk meg, hogy az altatást és utókezelést a legkedvezőbb körülmények között végezhessük. Az ozaenával kapcsolatban igen érdekes Trantas (69) véleménye, aki ozaenás betegen sikerrel elvégzett DCR után azt tapasztalta, hogy az ozaena meggyógyult. Ebből azt a messzemenő következtetést vonja le, hogy az ozaena esetén kifogástalan könnylevezetés mellett is indokolt a DCR a makacs ozaena gyógyítására. Klinikánkról nem számolhatunk be ilyen jó eredményről : 5 ozaenás betegünkön elvégzett 3 DCR és 3 CR közül csak 1 DCR gyógyult spontán levezetéssel. Az ozaena kezelését inkább a gégészeknek engedjük át. Vitatott kérdés, hogy subacut DC kontraindikációt jelent-e. Tapasztalatunk szerint ilyenkor a műtét erős vérzéssel jár, a szövetek gyakran annyira szakadékonyak, hogy a varratok behelyezése lehetetlen. Az erős vérzés az eredményre hátrányos (14 utóvérzéses esetünkből 8 eredménytelen). Talán Björk (14) véleménye a helyes, subacut DC esetén endonasalisan operálni. Mindenesetre az akut gyulladás lezajlása után legalább 2 hetet kell várni a műtéttel. A specifikus gyulladás nem jelent ellenjavallatot. Megfelelő specifikus kezelés mellett a műtét ugyanolyan jó eredménnyel végezhető, mint más esetekben [Alberth (2)]. Mi 5 esetben találtunk specifikus gyulladást, három ízben a tömlő, két ízben az orrnyh. részéről. Streptomycin-INH kezelés után jó eredménnyel végeztük el a DCR-t. A DCR-t ellenjavalltnak tartjuk a következő esetekben : 1. a tömlő rosszindulatú daganata, 2. akut könnytömlőgyulladás, 3. ha a könnytermelés csökkent, vagy megszűnt. Ha a könnycsövecske 6 mm-nél rövidebb, CR sem végezhető. Műtéti előkészítés A klinikai rutin vizsgálatok után minden esetben gégészeti vizsgálatot végeztünk. Az esetek 94%-ában az eredmény negatív volt, esetleg septum deviatio, mely azonban sohasem volt olyan mértékű, hogy a műtétet ellenjavallta volna. 3,7%-ban akut rhinitis volt, ilyenkor csak annak lezajlása után operálunk. Rhinitis chronica, vagy atrophicans esetén elvégezzük a műtétet. Három esetben orrpolyp eltávolítása volt szükséges. Öt esetben találtunk ozaenát. Az első években minden betegen elvégeztük a feltöltéses rtg. vizsgálatot ; hogy az elzáródás helyéről és a tömlő üregéről tájékozódjunk. Később, amikor a DCR-t már rutinműtétként végeztük, csak olyan esetekben röntgeneztünk, ahol sérülés, többszörös akut gyulladás, vagy ún. szelepes tömlő (átfecskendezéskor a tömlő feltöltődik, nem átjárható, utána megnyomva az orr felé ürül) a szokásostól eltérő viszonyokat jelzett. Az elvégzett kb. 200 rtg. vizsgálat 40%-a szűkült tömlőt, másik 40%-a különböző mértékben tágult tömlőt mutatott, ductus nem telődött. Csak 20%-ban találtunk nem telődő, vagy hegesen deformált tömlőt. Kétségtelen, hogy a műtét megtervezéséhez a rtg. vizsgálat értékes adatokkal szolgál, és a jó műtőnek tudnia kell, hogyan fogja — legalább is szeretné — a műtétet elvégezni. A helyes megoldást azonban a 143
