Szemészet, 1960 (97. évfolyam, 1-4. szám)
1960-09-01 / 3. szám
el. Cassady (15) szerint az embrionális nyálkahártya (nyh) köteg, melyből a ductus fejlődik, nem nyílik meg teljesen, egy-két sejtsor elzárva tartja. A ductust szondázással megnyitva a betegség gyógyul. Tapasztalatunk szerint az ilyen csecsemők gyakran hónapokig állnak orvos, sőt szemorvos kezelése alatt ; az összes szóba jöhető cseppet kipróbálják, míg végre a tömlő megnyomásával az alapbetegség kiderül. Gilchrist (28) az újszülöttek kb. 6%-ában talált zárt ductust [Cassady (16) 15 újszülött közül 73%-ban], Rendszerint egy-két szondázás elegendő. Ezt azonban csak abban járatos szemorvos végezze igen kíméletesen, mert vigyázatlan beavatkozás a tömlő, illetve a ductus nyálkahártyáján olyan roncsolást okozhat, mely a könnyút heges elzáródásával gyógyul. Erre figyelmeztet Bangerter (6, 7) is és korai műtétet ajánl. Gilchrist (28) eljárását, aki a szondázás eredménytelensége esetén üreges szondával a ductusba fonalat vezet, fenti okból nem pártfogoljuk. Bölcs (76) szerint 2 éves korig szondázással kitűnő eredményt lehet elérni ; 2 éves kor felett DCR-t ajánl. 35 esetünkben a beteget könnyezése nem zavarta, azonban szemsérülése a tömlőből másodlagosan fertőződött. Ulcus serpens miatt 20 esetben végeztünk DCR-t. 14 esetben a szemet-megnyitó műtét előtt végeztük a későbbi fertőzés megelőzése végett. Ezen esetek száma alacsony, mert ezek többségében a tömlő eltávolítását végeztük. (A társadalombiztosítás előnyét mutatja, hogy ezek az elhanyagolt esetek majdnem kivétel nélkül nem biztosított betegek voltak.) 14 esetünkben sérülés miatt keletkezett könny tömlőgyulladás. Ezek egyharmadában csontelváltozást is találtunk. Indikáció DCR vagy canaliculorhinostomia (CR) elvégzése indokolt a könnyútelzáródás minden esetében, ha a könnyezés a betegnek panaszt okoz, a tömlő baktériumtartalma a szemgolyóra veszélyt jelent és abszolút ellenjavallat nem áll fenn. Valiere—Wialeix (70) 1951-ben a kontraindikációt a következőkben jelöli meg : 1. magas kor, 2. leromlott állapot, 3. orrnyh. súlyos gyulladásos állapota (ozaena), 4. a tömlő rosszindulatú daganata, 5. könnycsövecske elzáródás, 6. tömlő kiirtása után. Azóta a magas kor kontraindikációként nem szerepel. Bangerter (6, 7) már 1948-ban elveti. Blankenstein (11) 80 éves beteget sikerrel operált. Rychener (59) 72 éves korig ajánlja a műtétet. Mi is végeztünk 84 éves betegen sikeres DCR-t. Azonban ismeretes, hogy idősebb emberek gyakran még teljes elzáródás esetén sem panaszkodnak könnyezésről, mert könnytermelésük kevesebb, mint fiatal korban. Ezekben az esetekben a tömlő kiirtását tartjuk helyénvalónak. Rendszerint a szemet megnyitó műtét előtt válik szükségessé a könnytömlő műtét. Ha a betegnek, ki legtöbbször úgyis fél a hályogműtéttől, az előkészítő műtét miatt is kell szenvednie, a nyugalmat és bizonyos közreműködést igénylő hályogműtétet kedvezőtlenebb körülmények között végezhetjük el. Klinikánk gyakorlatában tehát az exstirpatio megbecsült műtét maradt, mert a beteg érdekét ilyen esetben jobban szolgálja, mint a DCR. (Tíz év alatt 711 DCR mellett 136 exstirpatiót végeztünk.) Nem értünk egyet Gasteiger (25) ajánlatával, aki idős betegen hályogműtét előtt Toti (65—68) műtétet végez. Véleményünk szerint a tömlő feltárása, a csontablak elkészítése után már indokolatlan lemondani a kevés fáradságot és alig több traumát jelentő varratok behelyezéséről, mellyel feltétlenül jobb eredményt biztosíthatunk. Megegyező Radnót (55, 56) véleménye is, aki kerülendőnek tartja a varrat nélküli műtétet. 142
