Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
F. Heppner : Die Migräne und ihre Pathogenese. 100 oldal, 14 ábra. DM 12. 1957. Verlag W. Maudricli. Wien. A migran pathogenesisében újabban három elmélet uralkodik. A legelterjedtebb Wolff felfogása, amely szerint a migránes fejfájás oka az agyi erek tágulása, aminek következtében az erek falában levő érzőreceptorok működésbe lépnek és fájdalmat jeleznek. Heyck felfogása szerint a migran oka arterio-venosus anastomosisok megnyílása, aminek következtében romlik az agy vérellátása. Heppner jelen munkájában azon nézetének ad kifejezést, hogy a migran oka hypoxia, ischaemia. Szerinte a normálisan táplált érfal nem fáj tágításra sem, ha azonban a vasa vasorum kóros elváltozása következtében csökken az oxygen ellátása, akkor fájdalmassá válik. A histamin fejfájás azáltal keletkezik, hogy megnyílnak az art erio-venosus anastomosisok, az agyi capillarisokba kevesebb vér jut, hypoxia jön létre és ez okozza az erek tágulásával járó fejfájást. Az erek szűkülése ugyancsak hypoxia előidézésével okoz fejfájást. Weinstein Pál Robert Siebeck : Akkommodation und binokularer Sehakt. (Alkalmazkodás és kétszemes látás.) Kiadó : VEB Carl Marhold, Halle (Saale). 100 old. Ára : 75,50 Ft. A bő (135) irodalmi forrásanyagra támaszkodó mű célkitűzése a szerző meghatározása szerint „a mélységlátásban szereplő működések synergismusának“ tisztázása, amin az alkalmazkodásnak és az összetérítésnek a mélységlátásra kifejtett hatását kell érteni. A szöveg kísérletes élettani, optikai és klinikai részre oszlik. Az előbbinek főbb megállapításai a következők. A mélységlátás szolgálatában az alkalmazkodás és összetérítés kapcsolata még szorosabb, mint ahogy ezt eddig hitték. A convergentia főképp a tárgyak távolságának és nagyságának megítélését befolyásolja, de az accomodatiónak is van ilyen (és nem is jelentéktelen) sensoros szerepe. Az alkalmazkodás adaequat ingere épp úgy sensoros természetű, mint az összetérítésé : a retinalis kép életlensége. Ha az alkalmazkodást az összetérítéstől elválasztva külön ingereljük, szintén kimutatható a mélységlátásra kifejtett hatása, A szerző a továbbiakban kísérletekkel kimutatja, hogy Hess általánosan elfogadott tétele a két szem egyenlő mértékű alkalmazkodásáról nem érvényes nagyobb (2,5 D-át meghaladó) anisometropia esetén. Az ilyen esetekben közepes távolságokra a két szem egyenlőtlenül alkalmazkodik az anisometropia csökkentése végett (ez, nem pedig az aniseikonia oka annak, hogy anisometropok rosszul tűrik a fénytörési különbség teljes kiegyenlítését). Főként féloldali myopia ad módot ilyen adaptólódási folyamatra. Egyenlőtlen alkalmazkodást találunk még az egyik szem megvakulása, tompalátósága, illetve astigmája esetén és végül kancsalításnál, olyan formában, hogy a tökéletlenebb működésű szem kevésbé alkalmazkodik. Tehát általában a kétszemes egyeslátás zavarai az alkalmazkodás normális mechanizmusának megzavarásával járnak együtt, amiből therapiás következtetéseket is lehet levonni. A könyv kiállítása és ábrái kifogástalanok. Elolvasását melegen ajánlhatjuk a klinikai élettani optika kedvelőinek. Raáb Kornél 45
