Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
SZAKCSOPORTI HÍREK A Szemész-Szakcsoport jubileumi gyűlése 1955. nov. 26-án ( Folytatás ) SZÁNTÓ OLGA: Adatok a kötőhártya cystikus megbetegedéseihez. A bulbaris kötőhártyán több esetben csoportosan megjelenő hólyagcsás elváltozások leírása. Ezek hirtelen, szinte eruptiv módon lépnek fel, többé-kevéshé heves, subjektiv panaszok kíséretében, melyek égés, viszketés és neuralgiaszerű homloktáji fájdalmakban nyilvánultak meg. A kötőhártya részéről gyulladásos elváltozásokat nem észlelt. Egy eset kivételével az elváltozások múló jellegűek voltak. Minthogy ily megbetegedések még leírva nincsenek, további észlelésekre volna szükség; az aetiologia tisztázása szempontjából pedig laboratóriumi vizsgálatokra és állatoltásokra, nevezetesen és elsősorban herpes simplexre, de esetleg más vírusra vonatkozóan is. BRAND IMRE: A szemnyomás változása parkinsonismusnál. A központi idegrendszer megbetegedéseinél található tensiováltozások egyrészt diagnosztikus jelentőségűek lehetnek, másrészt közelebb visznek e változások pathomechanizmusához. Mivel parkinsonismusnál az intraocularis nyomás változására vonatkozólag még irodalmi adattal nem rendelkezünk, 23 ideggyógyászilag kórismézett betegnél végzett vizsgálatokat. Glaucomát nem talált, a betegek szemnyomása általában alacsonyabb volt. A postencephalitises parkinsonos betegeknél minden esetben kifejezett hypotoniát állapított meg, melyet jellemző tünetnek tart. E hypotoniát az encephalitis után a diencephalonban kifejlődő degemeratív folyamattal és az intraocularis nyomást szabályozó hypothalamusbeli központok •működészavarával magyarázza. A vér- és liquornyomás, valamint a töhbi szemtünetek és a szemnyomás között összefüggést nem állapított meg. Vizsgálatai a postencephalitises parkinsonismus kórképét új tünettel, az intraocularis hypotoniával egészíti ki. BÍRÓ I.: Vannak Idegrendszeri megbetegedések, melyeknél tensiováltozások vannak. A normális tensiováltozások kapcsolatosak a szervezet egyéb változásaival. A Testnevelési Főiskoláin vizsgálták a tensiókat teljesen egészséges anyagon. 100—1000 méteres síkfutásnál és boxolásnál mindig ugyanabban a napszakban. Futás előtt, és után mérve, a tensio nem változott. Súlyemelés és birkózásnál a tensio sokszor kétszeresére emelkedett. 15 perc múlva normalizálódott. Vagyis ritmikus mozgásoknál nincs tensiováltozás. De mikor a vérkeringésnek pangásos változásai vannak, úgy emelkedik a tensio. Ez bizonyítja a vérkeringés szerepét és bizonyítja a szervezet regeneráló képességét, hogy a tensio néhány perc múlva normalizálódik. BRAND I.: Tudjuk, hogy termelődnek anyagok, melyek csökkentik a tensiót. A testi munka talán adiastolés nyomás befolyásával hat a temsióra. ERÖSS SÁNDOR: A periphlebitis retinae műtéti kezelése, (összefoglaló nem érkezett.) MIKLÓS A.: Az eredmények szépek, — azonban nem hiszi, hogy ezek véglegesek, — hisz a betegség a retina összes ereit támadja. Ha egyik helyen le is zárja a folyamatot, nem biztos, hogy másutt nem jön létre újabb vérzés. CSAPODY I.: Aki olyan gondosan választja meg az időt a beavatkozásra és a dózist, mint Erőss, annak sok szép eredménye lesz. ERÖSS S. (Miklóshoz): Igaz, hogy a betegség valamennyi retina-érre terjed, de ez nem ok arra, hogy tétlenül várjuk, míg a beteg megvakul. THURÁNSZKY KÁROLY: Extra- és intraocularis tényezők szerepe a retinális keringés szabályozásában. A retina vérkeringésének szabályozását az általános vérnyomás ingadozásain kívül extraokularis és intraokularis tényezők irányítják. Az extraokuláris tényezők a sympatikus idegrendszer direct befolyása alatt állanak, míg az intraokularis tényezőiket a retina anyagcseréje szabályozza. Az extraokularis tényezők szabják meg a retinához jutó vérmennyiséget, míg az intraokularis tényezők ezen vérmennyiség retinán belüli elosztásában játszanak fontos szerepet. Az extraokularis tényezők közül legfontosabb az arteria carotis externa által ellátott érterület, mert ennek szűkülése vagy tágulása változatlan vérnyomás esetén nagymértékben befolyásolni képes az arteria carotis intemába jutó vérmennyiséget és így az arteria ophtalmican keresztül közvetlenül kihat a retina vérkeringésére. 46 ■t-
