Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 1. szám
Kifogásolható az ismétlések gyakorisága, főleg az antibioticumok és steroid hormonok vonalán. Feltűnő, hogy a szemorvos mindennapi problémáját jelentő szemcsepp és -kenőcs standardizálásával (isohydria, -tonia, konzerválás) mostohán bánik: ennek ismertetése bővebb terjedelmet igényel. Az élvezetes művet minden szemorvos, ki korszerűen kíván gyógyítani, haszonnal forgathatja. Grósz István A. H. Keeney: Chronology of Ophthalmic development. Thomas, Springfield 1951. Szily Aurél, Ida Mann nagyszabású munkássága voltaképpen elsüllyedt értéket jelent. A szerző a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően 3 táblázatban állítja össze a szem egyes részeinek fejlődését, a magzat korának függvényeként. így könynyen leolvasható pl. hogy a levátor-izom lehasadása a felső egyenesből a 11. héten következik be, átlag 55—60 mm nagyság mellett. A 3. tábla a postnatalis fejlődését mutatja be. Ügyes a látás fokozatos fejlődésének bemutatása a szülés után a 9. életévig. A táblázatok gyors tájékozódást tesznek lehetővé ezen elhanyagolt területen. Grósz István A. C. Woods: Endogenous uveitis. 303 lap, Williams & Wilkins, Baltimore 1956. 12.50 dollár. A szerző a baltimore-i Wilmer Intézet (Johns Hopkins Egyetem) emeritált tanára, ki széles skálájú kórtani tapasztalatait szűri le nagyszabású monográfia alakjában. Nevét többek közt a gümőkóros szemfolyamatok experimentális és klinikai feldolgozásával tette ismertté. Az uveitis problémáját számos intézet kutatja, a közlemények egész sora tárgyalja. így ezen áttekinthetetlen adattömeg analízise és értékelése igen kívánatosnak látszik. A szerző élesen elválasztja a nem-granulomatosus (allergiá.s-fokális, uveitist a granulomatosustól (tbc, lues stb). A kórszövettani fejezetnél is értékesebb az aetiológiai diagnózist tárgyaló rész, melyet a therápia megbeszélése követ, különös tekintettel a steroid hormonokra. A 42 színes tábla (fundus, külső aspectus, histologia), Miss Burgess művészi munkája nagyban hozzájárul a szép kiállítású munka értékéhez. A könnyen követhető és gondosan felépített munka minden intézet könyvtára számára nélkülözhetetlen. Grósz István H. Heyck : Neuere Beitrage zur Klinik und Pathogenese der Migräne. 84 old. i6 ábra. DM 9.60. G. Thieme Verlag. Stuttgart. 1956. Részletesen foglalkozik az ophtlialmoplegiás migrénnel. A vascularis eredetű migrénnek új elméletét állítja fel éspedig szerinte az esetek nagy részében a fejfájás oka arterio-venosus összeköttetések akcióba lépése az agyi erekben. Vizsgálataiban ki tudta mutatni, hogy migránes roham alatt az artériás és vénás vér oxygentartalma közötti különbség csökken, tehát a vénás vér arteriálizálódik s ebből következtet az arterio-venosus kapcsolatok megnyílására. .Migránes betegek egy részekén az clektroonkephalogrammban olyan elváltozásokat észlelt, amelyek csak epilepsiában fordulnak elő és így ajánlja ti migrén kezelésében az epilepsia ellenes kezelést is. Weinstein Pál Documenta Ophthalmologies. Vol. XI. Dr. W. Junk Gravenhage. 1957. Münchenben 1956. május 14—16-én tartott csarnokvíz symposium előadásait és vitáját tartalmazza. A kongresszust Rohrschneider rendezte, Amsler elnöklete alatt folytak az előadások. A következő fejezetekre oszlott a symposium. Cytologia és bacteriologia. Fehérjechemia és serológia. Elektrolytok. A esarnokvíz elváltozásai Dianox hatására. Aminosavak és fermentumok. Redueáló anyagok. A csarnokvíz áramlásának dynamikája. Csarnokvíz és liquor cerebrospinalis. Referens felkért előadását távollétében a müncheni szemklinika egyik assistense olvasta fel a Diamoxnak a csarnokvízre gyakorolt hatásáról. Érdekes vita alakult ki, amelyből ki, amelyből kiderült, hogy az amerikai iskola a fluorescein permeabilitást a festéknek a csarnok vízben történő megjelenési idejéből határozták meg, míg referens Amslei—Huber methodusával a megjelenési időn kívül a relatív concentratiót is meghatározta. Amsler hangsúlyozta, hogy csak a megjelenési idő meghatározása egyedül nem elégséges a permea bilit ás meghatározásához. Weinstein Pál 44
