Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
betegség kezdete. Walsh (22) szerint abortiv alakok is vannak, amelyekben csak a látóideg betegszik meg. Régebbi szerzők szerint a betegség körülhatárolt, kiújulások nincsenek, de újabb közlések szerint recidiva lehetséges. Önálló betegség-e vagy a scl. mp. egyik formájá, ma még nem eldöntött. (108, 109, 110, 111, 112, 113). Encephalomyelitis disseminata : tulajdonkép gyűjtőnév, ide soroljuk a vírusbetegségek és a vírusbetegségek elleni oltás után disszemináltan fellépő velőtlenedéssel járó folyamatokat. Szabálytalan, széleskörű elosztás ellenére két terület általában mindig megbetegszik: az oldalkamrák falához tartozó ependimalis zóna és a látópálya valamelyik része. Kanyaró szövődménye általában 1%-ban, a kiütés után pár nap múlva heveny tünetekkel jelentkezik és 10%-ban halálos. Papillitis, neur. retrobulb. támadhat, mely igen jól gyógyul és látásromlás alig marad vissza. Hemianop kiesés is gyakori a traktus bántalma miatt. Enyhe esetekben a látóideg bántalma az egyetlen tünet. — Parotitis epidemica igen ritka szövődményként is ismeretes hasonló bántalom. A gyógyulási eredmények ebben a betegségben rosszabbak. — Varicella utáni neur. optici igen súlyos lehet, a gyógyulás ellenben sokkal jobb. Himlő elleni oltás után 3 héten belül támadhat, ritkán igeii súlyos formában, az esetek fele halálos ; a látóideg súlyos bántalmazottsága lehet az egyetlen tünet, teljes atrofia maradhat utána. Állítólag egy éves koron alul nem lép fel, ezért ajánlják a himlő oltást az első életévben (21, 113). Lyssa elleni oltás után is leírtak hasonló esetet (114). Encephalitis periaxialis diffusa (Schilder kór). 1912-ben írták le, elsősorban csecsemőkön és gyermekeken fordul elő. Masszív velőtlenedés az agy és a kisagy subcorticalis részében, sűrű vaskos gliozissal gyógyul. Az esetek nagyobb részében a papilla ödémás, majd atrofia lép fel vaksággal. Egyéb tünetek a spasztikus paralízis, mentalis zavarok és egy éven belül halál, ami előtt teljes vakság keletkezik. Ilyenkor a látóidegben olyan kifejezett az elváltozás, hogy még elvétve sem találhatunk velőshüvelyt. Hiányzik a heveny mezodermális reakció, ezért inkább degenerat ív enkefalopatiának tekintik (Berliner cit. 21.). Kórbonctani szempontból a 4 betegség közt a rokonvonásoktól eltekintve, a következő különbségeket lehet találni (21, 96, 115, 116, 117). Sclerosis multiplex: agyvelő és gerincvelő fehérállományában, továbbá a látóidegekben sok szabálytalan góc, nagyságuk 1 mm—5 cm-ig. Enyhe mezodermális és mikroglia reakció, a tengelyfonal pusztulása minimális. Devic kór: a gerincvelő fehér és szürke állományában, továbbá a látóidegben masszív degeneráció. Erős mikroglia reakció, súlyos tengelyfonal pusztulás. Encephalomyelitis disseminata: az egész központi idegrendszerben, a fehér és szürke állományban, a látóidegben 2—3 mm-nél nem nagyobb gócok. Kifejezett perivaszkuláris infiltráció, és mezodermális reakció. Schilder kór: az agy és kisagy subkortikális fehér állományában és a látóidegben masszív degeneráció. Változó fokú nekrozis és ciszta képződési hajlam. E) Nem infekciózus általános okok. 1. Vér betegségek. Az anémiák közül elsősorban az anémia pernicioza okozhat neuritiszt, majd atrofiát a látóidegben. A leukémia, policitémia is járhat pangásos papillával, neuritis retrobulbarisszal keringési okokból a 168 V
