Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
velőtlenedést okozó bántalom, amely az agy és gerincvelő, továbbá a látóidegben támad elszórt gócok formájában és glia túlszaporulattal járó hegekkel végződik. A látóidegben akut vagy krónikus neuritiszt okoz, neuritisz, vagy neuritisz retrobulbarisz képében. Az akut retrobulbaris forma a gyakoribb, rendszerint egyik oldalon lép fel. A látásvesztés előtt pár nappal szemkörnyéki fájdalom, mely a szemmozgatásakor fokozódik. A látásvesztés 1 —5 nap alatt válik teljessé, bár a fényérzés rendszerint megmarad, sőt egy-két méter ujjolvasás is. A látótérben nagy centrális kiesés, amely változó nagyságú, enyhe széli depresszióval. Ritkábban kicsiny relatív centrális, vagy paracentralis szkotoma. A szemtükri lelet rendszerint negatív. A gyógyulás legtöbbször gyors, 6—14 nap, ritkán elhúzódó, 1—3 hónap. Mindezek a tünetek a scl. rnp.-re egyáltalán nem jellemzőek, egyéb okból fellépő akut neur. retrobulb. hasonló lefolyású. A látás visszatérésének esélye általában 5Ü%. Kedvezőbb az eredmény, ha a scl. mpl. korai szakában támad a látóideg bántalom. Papillitisz kb. 10%-ban fordul elő, a gyógyulási hajlam rosszabb. Krónikus neur. retrobulbaris ritka és inkább kétoldali. A látás lassan romlik, a látótérben először relatív centrális, vagy paracentrális szinskotoma lép fel, a szemfenéken temporalis dekoloráció. A gyógyulási hajlam igen kicsiny. Ritkábban előfordulnak olyan látótérkiesések is, amelyek chiasmalis vagy retrochiasmalis bántalmazottságra mutatnak. Ellentétben áll ez a kórbonctani leletekkel, amelyekben gyakran találnak gócokat a látópálya hátsó részében is. A magyarázat talán az, hogy itt nincsenek szeptumok, a táguló gliaszövet kevésbé okoz vezetési zavart. A scl. mp. előfordulása nem kötött fajhoz, nemzethez, szociális viszonyokhoz, foglalkozási csoporthoz, nemhez. Egyetlen jellemzője, hogy a fiatalkor betegsége, 20 év alatt és 45 év felett ritkán fordul elő. Ha tehát ilyen korban féloldali akut neuritisz retrobulbaris lép fel, egyéb neurológiai tünet nélkül, 50% esély van arra, hogy 15 éven belül scl. mp. alakul ki. A statisztikai adatok szerint 30—50%-ban van opticus bántalom. Ezen eseteknek kb. felében az opticus bántalom az első tünet, semmi egyéb neurológiai elváltozás (pl. hasreflex hiány) nem mutatható ki. A diagnózissal mégis óvatosnak kell lennünk, a beteg egész életét tönkretehetjük, ha ezt a betegséget, vagy ennek lehetőségét közöljük vele. Helyesebb ezt az idegorvosra bízni. A scl. mp. ritkán halálos betegség, az életet nem rövidíti meg és javulások előfordulnak. A terhesség az irodalmi adatok szerint nem befolyásolja a kórképet. Nagy testi fáradtság, megfázás állítólag súlyosbíthatja a tüneteket. A kezelés lényegesen nem befolyásolja a folyamatot. Indokolt az általános roborálás, vitaminok, В komplex. Az értágítók jó hatása nem bizonyítható. A cortison, ACTH kezelés semmi eredményt nem hozott, sőt hosszabb ideig alkalmazva egyenesen veszélyes. Ugyanez áll a régebbi kezelési módokra, mint lázterápia, antibiotikumok stb (61, 62, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107). Neuromyelitis optica (Devic kór): akut kétoldali neuritisz retrobulb, amihez akut gerincvelőgyulladás társul. Utóbbi diffúz is lehet, de általában az alsó nyaki és a felső háti régióra korlátozódik. 1870 óta ismerjük Allbutt (cit. 21.) leírása óta. A vakság kifejlődése gyors, napokkal előbb megelőzi a fejfájás, láz, rossz közérzet, mint egy általános súlyos fertőzés esetében. A látásvesztés hirtelen mindkét szemen lép fel 1—5 nap különbséggel és igen súlyos. Pár hét alatt következnek a szenzórium zavarok és a felszálló típusú bénulás. Kb. 50%-ban halálos betegség. Akik túlélik, azokon a látás javulhat, ez főleg olyan esetekben valószínűbb, amelyekben a neuritis a 167
