Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
2. Virus infekció. Influenza szövődménykép neur. optici keletkezhet, bizonyos epidémiákban gyakrabban. (21, 87). Poliomielitisz kapcsán főleg a lábadozó szakban 4—5%-ban írtak le papillaödemát (88). Valódi papillitisz megjelenése kétséges. Akut limf ociter meningitisz kapcsán is ismerünk papilla elváltozást (89). Infekciózus mononukleózis, Guillain—Barré szindróma kapcsán előforduló neuritisz jelentősége kicsiny, inkább ödémáról van szó (64). Herpes zooster ophthalmicus ritka szövődményeként súlyos papillitis, vagy neur. retrobulbaris léphet fel a beteg oldalon (21, 90, 91). A prognózis rossz, rendszerint kifejezett atrofia marad. A betegség valószínűleg a trigeminuszról közvetlen terjed a látóidegre. Általában 1—2% a gyakoriság. 3. Parazita fertőzés. Malaria 2%-ban, onchocerciasis, toxoplasmosis ritkán okoznak neur. opticit (64). Nónay (92) mutatott be egy esetet bélférgek okozta neuritist. 4. Gombás fertőzés. Mucor mycozis, torulozis a központi idegrendszerben, coccidiomycosis okozhatnak látóideg megbetegedéseket, jelentőségük csekély (64). D) EIvelőtlenedést okozó enkefalomielitiszek. Erről a betegségcsoportról ma még keveset tudunk, illetve a kórokozót illetően csak elméletekkel rendelkezünk. Környei (96) foglalta össze mai ismereteinket, amiből csak a lényeget ismertetjük. A csoport klasszikus képviselője a sclerosis multiplex, idetartozik még a neuromyelitis optica (Devie kór), a disszeminált encephalomyelitis, és az encephalitis periaxialis diffusa (Schilder-féle betegség). Közös jellemzőjük, hogy ezek a központi idegrendszer nem specifikus, nem gennyes, gyulladásos betegségeinek olyan csoportját képezik, melyek a parenhima elemek közül a velőhüvelyű rostokat károsítják. Az a tény, hogy a négy betegség hasonló kórszövettani elváltozásokat okoz, még nem jelenti azt, hogy a kórokozó is ugyanaz. A központi idegrendszer szövete bizonyos ártalmakra korlátolt határok közt tud csak válaszolni. Az anoxiás állapot (pl. C02 mérgezés) vagy az avitaminozisos idegbetegségek is a velőshüvelyt károsítják. Osztályozás alapjául az a tény szolgál, hogy egyes ilyen kórképekben van gyulladásos reakció, a másikban nincs. A tárgyalandó csoportban ilyen gyulladásos jelek különböző mértékben vannak és mivel az idegrostok legnagyobb részt a fehér állományban vannak, leuko-enkefalomielitisz névvel illetik őket, hozzátéve a demielinizációs jelzőt. A négy betegség közt a lézió helye, súlyossága és lefolyása közt vannak különbségek, de mindegyik okozhat látászavart azáltal, hogy a látópálya valamelyik részét sérti. Az etiológiára jelenleg három elmélet van : élő kórokozó, (vírus vagy baktérium), hiánybetegség és végül allergiás eredet. Ez utóbbinak van a legtöbb híve és ma ez látszik legalkalmasabbnak az egységes kórszármazás elmélet megmagyarázására, amely lehetővé teszi amellett részlettényezők különbözőségét is. (Részletes irodalom 96.) Szemészeti szempontból tárgyalva a betegségeket az egyes formákat a következőkben lehet elkülöníteni : Sclerosis multiplex: ennek az irodalma olyan óriási, hogy csak összefoglalva mondhatjuk el mindazt, amit Charcot (cit. 21.) 1893-ban történt első észlelete óta erről a tárgyról írtak. A betegség olyan remittáló gyulladásos 166 T i
