Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
ben a chiasma és a NO. idült gyulladásáról van szó, amely a periférián kezdődve halad a centrum felé és az idegrostok degenerációjával jár. Tehát nem primer atrofiákról van szó, hanem gyulladás okozta másodlagos sorvadásról. Mikrofotogramokon demonstrálta a plazmasejteket és limfocitákat, melyek a periféria felől támadják az ideget. Az esetek felében arachnoiditis optico-chiasmaticais jelen volt, ami azonban az ideg bántalmában nem szerepel mint oki tényező. Ebből következik, hogy ilyen esetekben a sebészi beavatkozástól nem várható eredmény. Tabes kapcsán neuritis retrobulbaris is előfordulhat, de hogy ez mint különálló forma lehetséges, még nem bizonyított. A tábeszes atrophia nervi optici kezelésében a penicillin sem hozta meg a várt eredményt. Penicillin és malaria kezelés együtt a legjobb, főleg olyan esetekben, amelyekben a látás még legalább 5/15, vagy jobb. Az eredmények általában rosszak (Sy. irodalom : 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72.) A lues latens papilla elváltozásaival több szerző foglalkozott. Kiemelendő Palich—Szántó munkássága, aki több száz ilyen eset szemészeti vizsgálatát végezte el és általában 37%-ban talált szemfenéki elváltozásokat főleg olyan esetekben, amelyekben a luesz több mint négy éves folyamat volt. Ezek az elváltozások : enyhe elmosódottsága a papillaszélnek, kötőszövet az értölcsérben, kötőszövet képződés a paillaszélén, perivasculitis stb. Működésbeli zavarokat ezek nem okoznak, de diagnosztikai és prognosztikai jelentőségük van. (68, 73, részletesebb irodalom ugyanott). Tuberculosis a látóidegben általában ritkán fordul elő. A periflebitisz okozta papilla elváltozásról már szóltunk. A Jensen-íé\e chorioiditis iuxtapapillaris ismert kórképét bővebben nem kell tárgyalni. Az orbita tbc-és folyamata ráterjedhet a látóidegekre. Részletesebben a meningitis tbc. látóideg elváltozásairól kell szólnunk, amelyeket főleg a streptomycin kezelés bevezetése óta ismertünk meg részletesebben. A különböző satatisztikák szerint általában 30— 50%-ban lép fel látóidegbántalom. Ez érthető, mert az izzadmány éppen a chiasma területében szokott a legkifejezettebb lenni ; különös, hogy nem minden esetben van mégis látóideg elváltozás. Általában a bántalmakat 2 csoportra oszthatjuk. Lehetséges papillitisz, melynek van halvány és bővérű típusa. Előbbi szerozus duzzadás tágult erek nélkül, nem feltétlen magas likvor nyomással. Utóbbi olyan mint a tumor okozta pangásos papilla, nem reagál sem az antibiotikus, sem a lumbál punkciós kezelésre. Csak sebészi beavatkozás segít (75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83). A neuritisz elmúlása után a dekolorált papilla okozta rossz látás ellen is sebészi megoldást javasolnak, amelynek lényege az arachnitis okozta kötegek felszabadítása. A miliaris tbc.-ve 1 kapcsolatban a legtöbb szerző azt állítja, hogy az csak chorioidea elváltozásokat okozhat. Ha mégis papillitis lép fel, akkor meningitis tbc. is feltétlen van. Ilyen esetekben a sebészi beavatkozás ellenjavallt. Gát (84) írta le az ún. papilloretinitis tuberculo allergica-t, amely „minden lényeges subjektiv tünet nélkül jelentkező szabályos lefolyást mutató kórkép” és ami a „gümős túlérzékenységi állapot múló következménye”. Bizonyos hasonlóság látszik itt a szifiliszben leírt oedema papillae esetekhez. Meg kell még említenünk a papilla szoliter tuberkulumát, ami a legritkább kórképek egyike, irodalmi érdekessége van. Az eddig leírt esetek mindegyike a szem teljes elpusztulásával járt és csak a szövettani vizsgálat derítette ki az optikuszban a centrális erek körüli szoliter gümőt, amelyhez korán társult a retina-leválás, hatalmas vérzések, endoftalmitisz, panoftalmitisz. Nálunk Szabó (86) írt le egy esetet. A streptomycin óta valószínűleg még ritkább ez a kórkép, nem ismerjük azt sem, hogy a bántalomra hogy hat a streptomycin. 165
