Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
10. Sterygmatocystis nigra .............................................. 1 esetben 11. Achorion Schönleini.................................................... 1 esetben 12. Aspergillus niger ........................................................ 1 esetben Amint ebből látjuk, a 12 gomba közül 8 aspergillusokra esett. Igen érdekes, hogy ezek között 4 aspergillus flavus volt. Tehát az a gomba, amelynek az in vitro való vizsgálataimban is igen fontos szerep jutott. Amellyel kapcsolatban „Penicilliumok szerepe a gomba és baktérium tenyészetekben” című előadásomban s az ezt követő közleményemben ezt mondtam : „Az aspergillusok és penicilliumok érintkezésénél szintén a penicillium a gyakoribb gátlásfejtő. Csak egyetlen aspergillusféleségnél: az aspergillus flavusnál láttunk minden esetben a vele együttélő penicilliumon gátlás jelentkezését. Hogy e gomba nem csak in vitro mutatta meg fejlődést gátló erejét, hanem in vivo is, annak meggyőző bizonyítékait látjuk jelen munkánkban is 2 ulcus serpenssel kapcsolatban, ahol gátlásfejtő hatása 2 baktériummal : a strepto- és staphylococcussal szemben frappáns módon bizonyult be. Az elsődleges szaruhártya mycosisoknál relative szintén az aspergillusok szerepelnek legnagyobb számmal. Azonban az aspergillus flavus itt az aspergillus fumigatus mögé szorul számban. Mucor corneális mindkettőnél kb. egyforma számban szerepel. Az elsődlegeseknél feltűnő nagy számú actynomicosis corneae, a másodlagosaknál nem fordult elő. Az achorion Schönleini által az elsődleges mycosisoknál okozott fclepharomycosis megismétlődött a másodlagosok között is. Az aspergillus niger szerepel mint kórokozó úgy az elsődleges, mint a másodlagos megbetegedésekben, úgyszintén a sterygmatocystis is. A másodlagosaknál mindkettő trachománál, ahol az első conjunctiva mycosist, a második pedig keratomycosist hozott létre. Az elsődlegesnél mindkettő blepharomycosis kórokozója volt. Az ulcus catharrale-hoz és a trachomához társult acremonium corda által kiváltott másodlagos keratomycocis, illetve conjunctiva mycocissal kapcsolatban megemlítjük, hogy e gomba az elsődleges mycosisaim sorában is szerepel, mint acremoniozis corneae. A 2 mucor corneális másodlagos keratomycosisával kapcsolatban megemlítem, hogy elsődlegest is két esetben láttam ezektől. Az egyik keratomycosis záradékhuruthoz, a másik erosio corneae recidivanshoz társult. Egy mucor sp. pannus exulceranson hozott létre keratomycosist. 2 scopulariopsis brevicaulis a trachomával kapcsolatosan hozott létre keratomycosist. E gombát mint elsődleges kórokozót nemrégen, mint canaliculust elzáró gombadugasz létrehozóját láttam. A 20 kettős kórképet mutató baj alapbetegségét 13 esetben virus hozta létre. Csak mindössze 7 maradt a baktériumok által kiváltottakra. Hogy mi lehet a magyarázata és az oka a másodlagos oculomycosisok ilyen nagy számú találkozásának a vírusok által kiváltó alapbajjal, erre a feleletet megadni nem látszik könnyűnek. Egyelőre csak annyit tudunk megállapítani, ha visszaemlékezünk az antibiotikumok előtti időre, hogy egyetlen más okból létrejött corneális megbetegedés sem volt annyira kitéve a ráfertczésnek, mint a virus által kiváltottak. S ezek közül is azok, melyeknél a kórképnél az uralkodó főképp a hámpusztulás volt. Ezeknél az alapbaj és a ráfertőzés között szinte synergizmust lehetett látni. Ezek az ún. ráfertőzések tulajdonképpen másodlagos megbetegedést jelentettek s okai voltak a vastagabb és kiterjedtebb hegesedésnek és a látásromlásnak is. Ma már, mivel ezeket a ráfertőzéseket gyógyeszközeinkkel meg tudjuk akadályozni s a vírusos szarumegbetegedéseket is igen jól tudjuk befolyásolni, a teljes látáshoz egészen közel álló eredménnyel zárul a baj. A vírusos alapbaj nagy többségével kapcsolatban meg kell említenem a következőt is. Meggondolásra kell hogy késztessen az a körülmény', hogy 131
