Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)

1958 / 3. szám

10. Sterygmatocystis nigra .............................................. 1 esetben 11. Achorion Schönleini.................................................... 1 esetben 12. Aspergillus niger ........................................................ 1 esetben Amint ebből látjuk, a 12 gomba közül 8 aspergillusokra esett. Igen érdekes, hogy ezek között 4 aspergillus flavus volt. Tehát az a gomba, amelynek az in vitro való vizsgálataimban is igen fontos szerep jutott. Amellyel kapcsolatban „Penicilliumok szerepe a gomba és baktérium tenyészetekben” című előadásom­ban s az ezt követő közleményemben ezt mondtam : „Az aspergillusok és penicilliumok érintkezésénél szintén a penicillium a gyakoribb gátlásfejtő. Csak egyetlen aspergillusféleségnél: az aspergillus flavusnál láttunk minden esetben a vele együttélő penicilliumon gátlás jelentkezését. Hogy e gomba nem csak in vitro mutatta meg fejlődést gátló erejét, hanem in vivo is, annak meggyőző bizonyítékait látjuk jelen munkánkban is 2 ulcus serpenssel kapcsolatban, ahol gátlásfejtő hatása 2 baktériummal : a strepto- és staphylococcussal szemben frappáns módon bizonyult be. Az elsődleges szaruhártya mycosisoknál relative szintén az aspergillusok szerepelnek legnagyobb számmal. Azonban az aspergil­lus flavus itt az aspergillus fumigatus mögé szorul számban. Mucor corneális mindkettőnél kb. egyforma számban szerepel. Az elsődlegeseknél feltűnő nagy számú actynomicosis corneae, a másodlagosaknál nem fordult elő. Az achorion Schönleini által az elsődleges mycosisoknál okozott fclepharomycosis megismétlődött a másodlagosok között is. Az aspergillus niger szerepel mint kórokozó úgy az elsődleges, mint a másodlagos megbetegedésekben, úgyszintén a sterygmatocystis is. A másodlagosaknál mindkettő trachománál, ahol az első conjunctiva mycosist, a második pedig keratomycosist hozott létre. Az elsőd­legesnél mindkettő blepharomycosis kórokozója volt. Az ulcus catharrale-hoz és a trachomához társult acremonium corda által kiváltott másodlagos kerato­­mycocis, illetve conjunctiva mycocissal kapcsolatban megemlítjük, hogy e gomba az elsődleges mycosisaim sorában is szerepel, mint acremoniozis cor­neae. A 2 mucor corneális másodlagos keratomycosisával kapcsolatban meg­említem, hogy elsődlegest is két esetben láttam ezektől. Az egyik keratomy­­cosis záradékhuruthoz, a másik erosio corneae recidivanshoz társult. Egy mucor sp. pannus exulceranson hozott létre keratomycosist. 2 scopulariopsis brevicaulis a trachomával kapcsolatosan hozott létre keratomycosist. E gom­bát mint elsődleges kórokozót nemrégen, mint canaliculust elzáró gomba­­dugasz létrehozóját láttam. A 20 kettős kórképet mutató baj alapbetegségét 13 esetben virus hozta létre. Csak mindössze 7 maradt a baktériumok által kiváltottakra. Hogy mi lehet a magyarázata és az oka a másodlagos oculomycosisok ilyen nagy számú találkozásának a vírusok által kiváltó alapbajjal, erre a feleletet megadni nem látszik könnyűnek. Egyelőre csak annyit tudunk megállapítani, ha vissza­emlékezünk az antibiotikumok előtti időre, hogy egyetlen más okból létrejött corneális megbetegedés sem volt annyira kitéve a ráfertczésnek, mint a virus által kiváltottak. S ezek közül is azok, melyeknél a kórképnél az uralkodó főképp a hámpusztulás volt. Ezeknél az alapbaj és a ráfertőzés között szinte synergizmust lehetett látni. Ezek az ún. ráfertőzések tulajdonképpen másodla­gos megbetegedést jelentettek s okai voltak a vastagabb és kiterjedtebb hegesedésnek és a látásromlásnak is. Ma már, mivel ezeket a ráfertőzéseket gyógyeszközeinkkel meg tudjuk akadályozni s a vírusos szarumegbetegedéseket is igen jól tudjuk befolyásolni, a teljes látáshoz egészen közel álló eredménnyel zárul a baj. A vírusos alapbaj nagy többségével kapcsolatban meg kell említenem a következőt is. Meggondolásra kell hogy késztessen az a körülmény', hogy 131

Next

/
Oldalképek
Tartalom