Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
vitch részletezése értelmében ez a szivárványgyulladás a műtéti traumával hozható kapcsolatba. Ennek elkerülése érdekében javasolta Weektrs L. elsőként a Gayet szerinti rámetszéses ínhártyaseb készítést. К lecker 3 nappal, Lewis pedig 7 évvel az iridencleisis után üvegtesti tályogból kifejlődő panophthalmitis miatt vesztett el egy szemet. Holst, majd Iliff 1—1 sympathiás ophthalmiáról számolt be. Hoffmann—Egg 6 hónappal a műtét után szövettanilag is igazolt sympathias ophthalmiát észlelt. Mackie és Rubinstein 110 esetből kétszer észlelte ugyanezt a szövődményt. Betegeink között nem fordult elő ez a súlyos szövődmény. A módosított iridencleisis általunk operált 40 esetében a filtrác.iós párna Reichling értelmében vett túltengése sem fordult elő. Lewis esetében két éven belül úgy megnőtt a filtrációs párna, hogy 4,5 mm kiterjedésben lógott le a szaruszélen túl és a szaruhártya kimaródása miatt műtéti csökkentését kellett javasolni. Klecker két esetében a túltengéshez nem kellett hozzányúlni. Az egyéb glaukoma-ellenes műtétek fölé éppen a szövődmények csekély száma emeli az iridencleisist. A késői fertőzések és lencsehomályok ritkasága miatt különösen az Elliot-íéle trepanatióval szemben részesíthető előnyben. Fanta 216 trepanatio és 135 Holth-féle iridencleisis összehasonlító tanulmánya alapján azt találta, hogy trepanatio után csupán a lencsék 40%-a, míg iridencleisis után 87,4%-a maradt tiszta. A lencsehomályok létrejöttét főként a műtét után fellépő szivárványgyulladásra lehetett visszavezetni. Dellaporta 11 késői fertőzést látott az Elliot-féle trepanatio után, míg 224 iridencleisis esetében egyet sem. Az irodalomból összegyűjtött 2048 iridencleisis között csupán 6 késői fertőzést talált. Brauswetter—Köppner szerint trepanatio esetében 6,65%-ban, fordult elő fertőzés, míg iridencleisis után egyáltalán nem volt ilyesmi észlelhető. Wagener 120 Elliot-féle trepanatióból 46-szor talált lencsehomályt, míg iridencleisis után lényegesen kevesebbet. Klecker 165 iridencleisis esetéből csak egyszer keletkezett sérüléses hályog, amelyet „culpa medici” következményeként észlelt. Következtetések A módosított iridencleisis alkalmazása során eddig elért kitűnő eredmények alátámasztják azokat a kiterjedt összehasonlító statisztikai vizsgálatokat, amelyek igazolni látszanak az iridencleisis előnyben részesítését az egyéb glaukóma-ellenes műtétekkel szemben (Nonnenmacher, Wagener, Wehner, Bóhringer és Koenig, Agarwal stb.). Technikailag nem nehéz kivitele hibátlan végrehajtását biztosítja és ily módon végzett iridencleisis minden esetben a kívánt célhoz vezet. Ez a cél : a szemfeszülés normalizálása révén a látás és látótér megőrzése. A módosított iridencleisis 30 beteg 40 szemén, esetenként különböző fokban ugyan, de csökkentette a szemnyomást és így indokoltnak látszik kiterjedt alkalmazása. Az iridencleisis nemcsak zárt, hanem nyitott csarnokzúgú zöldhályog eseteiben is (Hill, Klecker és mások szerint) eredményesnek bizonyult. Kait, Sourdille, Weekers, Gildemyn, Vilmar pedig másodlagos glaukómában szenvedőkön végezte sikerrel a műtétet. Weekers, Kalt, Farnarier és Sobrepere, Klecker, Law veleszületett zöldhályog eseteiben elért kedvező eredményről számolt be. Az iridencleisis ilyen sokoldalú alkalmazhatósága szinte magától értetődővé teszi azt, hogy az elsőleges és másodlagos glaukóma minden formájában háttérbe szorítja a többi nyomástcsökkentő beavatkozást. A szivárványt becsiptető műtét leginkább azzal biztosítja fölényét az összes többi glaukóma-ellenes operációval szemben, hogy a műtét utáni szövődmények száma jelentősen csekélyebb, mint bármely más beavatkozás esetében. Ele-125
