Szemészet, 1958 (95. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 3. szám
24 esetéből 21-ben. Mindössze 3 esetben maradt kicsi és lapos párna, azonban a filtráció kitűnő volt, amint ezt az alacsony szemfeszülés is bizonyította. Az általam módosított iridencleisis feleslegessé teszi gelfilm vagy egyéb hegesedést gátló anyag alkalmazását, mert a szélesen becsíptetett és kifektetett szivárványlebenyke festékes hámfelszíne nagy és jól működő filtrációs párna kialakulását biztosítja. Ad 3. A módosított iridencleisis hatásossága részben a jó és tartós filtrációval is magyarázható. Nem állíthatom, hogy csak azokon a szemeken volt a műtét eredményes, amelyeken nagy filtrációs párna képződött, mert enélkül is észleltem tartósan alacsony szemfeszüléseket. Az azonban kétségtelen, hogy a széles, elődomborodó filtrációs párnák esetében mindig alacsony szemnyomás mérhető (4., 5., 7., 12., 16. stb. esetekben). Sourdille határozottan úgy nyilatkozott, hogy nem kielégítő eseteiben igen gyenge, vagy semmiféle filtrációs párna sem volt észlelhető. Meyer szintén tagadta a sipolyképzó'dés jelentőségét. Günther és van Benningen nem annyira a kötőhártyai párnának, mint inkább a filtrációs résnek fontosságát emelte ki a gonioscopos vizsgálatok alapján. Saját vizsgálataim éppen a gonioscopos kép alapján azt tanúsítják, hogy a szivárvány széles becsíptetése jó filtrációs rést biztosít, ez pedig nagy filtrációs párna kialakulását eredményezi. Weekers L. és Weekers R. szintén hangsúlyozta, hogy az iridencleisis utáni legalacsonyabb szemfeszülést nem szükségképpen azokban az esetekben mérte, amelyekben a műtéti heg a legvizenyősebb és legterjedelmesebb. Teljesen lapos heg mellett is észlelt alacsony (18,3 Hgmm) szemnyomást, miként nagyobb terjedelmű, hólyagocskás hegek esetében. Ezeknél sokkal alacsonyabb volt azonban a feszülés (12,9 Hgmm) a tömlős filtrációs párnák esetében. Utóbbiaktól eltekintve Weekers L. és Weekers R. szerint az iridencleisis az elülső uvea szintjén komplex neurovasculáris változások előidézésével szállitja le és normalizálja a szemnyomást. Az iridencleisisnek általam végzett módosítása még inkább elősegíti a neurovasculáris befolyások érvényesülését a részleges iridectómia révén. Dieter már 1942-ben afferens pályákat írt le az uveából. A vena aqueák iridencleisis utáni tanulmányozása azt mutatja, hogy a szemnyomás csökkenése nem vezethető vissza a vena aqueákbeli elfolyás megnövekedésére. Ezek az elvezető utak az iridencleisis után kevésbé láthatók, mint előtte. Weekers L. és Weekers R. 45 esetből csupán 24-ben észlelte bizonyossággal. Francois tőlük függetlenül ugyanezt állapította meg. Caselli, valamint Cristini és Pentini nyúlkísérletek révén jutottak el a filtráció tagadásához az iridencleisis esetében. Ezek a szerzők az elülső uveális zóna sympathicus-parasympathicus pályák útján történő befolyásoltatását, illetve az érhártya hajszálvénás nyomásának csökkenését tételezik fel. Ad 4. A módosított iridencleisis eredményessége nem kis részben a komoly szövődményektől való mentességnek tudható be. Pillát szerint iridencleisis esetében szövődmények előfordulhatnak : a) Műtét idején, mint amilyen pl. a kötőhártyalebeny kilyukadása, túlkicsiny kötőhártyalebeny, a szaruszélhez közeli inhártyaseb, nagyon perifériás ínhártyametszés, lencsesérülés, a szívárvánvhártya leszakadása, gyöki leválása, a lencse helyhagyása, kitolóvérzés. b) A gyógyulás folyamán: a csarnok hosszantartóan sekély volta, érhártyaleválás, váltakozó fájdalmak a szemgolyóban stb. c) Késői következményként : szivárványgyulladás különböző fokban, esetleg sympathiás ophthalmia, a filtrációs párna fertőződése, újabb szemfeszülés-fokozódás, kitágult inhártyaheg, stb... Kait, Decaudin és Loisillier iridencleisis után betegeik 77%-án rövidebbhosszabb ideig tartó szivárványgyulladást észlelt. Kait, Decaudin és Kraje-124
