Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
Könnypontot fedő, szemhéjra simuló, kellően hajlított rajzszegszerű eszközre gondolunk először. Negocoll gyantával szemünkről lenyomatot, majd erről több positiv gipszmintát készítettünk és megfelelő anyagot kerestünk eszközünkhöz. Első gondolatunk természetesen az volt, hogy olyan anyagot találjunk, amely veszélytelenül vezethető be a könnycsövecskékbe. Veszélynek nevezzük itt az izgató hatást és a beletörés lehetőségét. Kémikusok tanácsára paraffin anyagokra terelődött a vizsgálat iránya, ezek ugyanis kellően beállítva 37° fölött olvadnak (beletörés esetén melegítve az orr felé távozhatnak). A kísérletek nem sikerültek, mert vagy nagyon törékeny volt az anyag, vagy felmelegítés, formálás után az olvadékonyság változott meg. Az Országos Vérellátó Központban dr. Gerendás főorvos által kikísérletezett, plazmából készített anyagot próbáltunk ezután, de a kötőhártya-zsákba helyezett rudacska egy óra alatt megduzzadt; további kísérletezés és az anyag javítása folyamatban van, ugyanígy a cat-gutöt sem találtuk alkalmasnak. Beletörés veszélye miatt műanyagok sem megfelelők. Ezután a rozsdamentes vitallium (Svedia 0,4) drótot alkalmaztuk. Sok próbálgatás után a következő modellt találtuk legjobbnak : 2% mm-es egyenes rész után kb. 1 mm hosszú, előzőtől 100°-ot elhajlító II. rész következik ; a III. rész a II.-kai 80°-ot zár be úgy, hogy az I. résztől 100°-ot hajlik el. A III. rész 1 %—2 mm hosszú és kissé lelapított. Ezt a részt acrylátba ágyaztuk. A beágyazás először a szemhéj positiv mintájának segítségével történt és a könnypont környékének nagyobb területét fedte. A gipszmodell könnypontjának helyére rögzítettük ezt a kis hajlított fémdrótocskát úgy, hogy a III. rész a felszínen helyezkedett el. Most a modell negativjának megfelelő helyén üreget képeztünk, ebbe helyeztük a folyékony acrylatot, mely a polimerizálás alatt a fémdrótot körülvette. Kérni csiszolás után nyertük az első kész eszközöket. Hamarosan rájöttünk azonban, hogy a nagy egyéni anatómiai különbségek nem engedik meg, hogy a könnypontot fedő lap széles legyen. Kénytelenek voltunk a drótocska III. részére kissé concav felszínű viaszlapocskát formálni és ezt gipszbeágyazás segítségével acryláttal helyettesíteni. A durva felszínű lapocskát annyira lecsiszoltuk, hogy a végleges, kissé ovális kb. 2x2,5 mm alakját nyertük (1. ábra). l. ábra. A klinikánkon készített kis eszközt először conjunctivitis siccá-s betegeken alkalmaztuk, mint végleges könnypontelzárást megelőző vizsgálatot. A betegek a behelyezett könnypont-szegecskét órákon át is jól tűrték. Nyolc beteg közül három esetben könnycsoigás támadt, három esetben enyhe könnyezés mellett a sicca-s panaszok nem enyhültek. Két esetben subjektiv javulás is mutatkozott; ezeknek végleges könnypontelzárást javasoltunk. A bevezetőben említett betegségek eseteiben a könnypontelzáró segítségével a könny vizsgálata folyamatban van. A felületi feszültséget vizsgáljuk 90
