Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
bizonyos nagyságrend feletti molekulák visszatartására vonatkozik, hanem meglassubbodott és csökkentebb mértéket fejez ki valamennyi anyagra, elektrolytokra is. így megállapították jelzett anyagokkal, hogy a bromid, jodid, thiocyanat, phosphat és chlorid i. v. adagolás után a szervezet extracellularis folyadékával 5—10 perc alatt equilibralódik, kivéve az idegrendszert, ahol még három óra után sem következik ez be. Még az idegrendszer legfőbb tápanyaga a dextrose is erősen elhúzódó átlépést mutat. A véráramba juttatott tömény oldata ezáltal fejti ki dehydraló hatását (63). A központi idegrendszer zavartalan működése állandó feltételekhez kötött. A bonyolult kül- és belvilágot integráló működést a neuronok csak úgy képesek kifejteni, hogy a szervek működése következtében a vérösszetétel gyors változásaival szemben egy selectiv, sok szempontból inkább gátló tevékenységet kifejtő rendszer védi őket. Az idegrendszer ezen homeostasisát biztosító rendszert gátrendszernek nevezzük és három csoportját különítjük el: Vér-liquorgát. Liquor-agygát. Vér-agygát. Az elsőnek anatómiai localisatióját a plexushámban tételezzük fel; a savanyú vitai festékek a hámot is megfestik, de nem jutnak be a liquorba (23). A liquor-agygát nem tartozik a valódi gátak közé, így pl. a subarachnoidealis térségbe juttatott vitaifestékek könnyűszerrel bediffundálnak az agyszövetbe. A vér-agygát működik a legnagyobb kiterjedésű felületen és az egész parenchymalis capillaris és praecapillaris hálózatra kiterjed. Mechanismusára vonatkozóan megoszlanak a nézetek. Az egyik elmélet az idegrendszer capillaris endotheljét ruházza fel különleges tulajdonságokkal. Mások szerint a capillaris membrán elektromos töltése játssza a döntő szerepet: az elektronegativ töltésű kationokat taszítja (vagyis nem engedi át), az elektropozitiv töltésűeket vonzza (vagyis átereszti). Mindkét elméletnek egyre több támadási felületét ismerik fel, a probléma részletes megbeszélését egyikünk rövidesen közli (19). A mai álláspont lassan egy complex rendszer összműködésének feltételezése felé halad, melynek egyik faktorát a vérplasma szolgáltatja, másikat az endothelsejt, harmadikat a capillaris kötőszövet különleges szerkezete, negyediket a perivascularis gliamembrán, ötödiket az idegrendszer ún. alapállománya és végül a neuron sajátos tulajdonságai. A nyomásviszonyokon kívül CP-t befolyásoló számos tényező ismert. A Ca és pH hatását már fentebb említettük. A Histamin és az ún. H-anyag a legújabb felfogás szerint nem változtatják meg a CP-t. Nagyon fontos tény, hogy a dilatatio physiologiás keretek között önmagában nem jár CP fokozódással. A hormonok közül a corticosteroidok csökkentő hatását említjük. Anoxia és C-vitamin CP-t fokozok. A C-vitamin hiány viszont a pericapillaris matrix dissolutiója révén okoz petechialis vérzéseket (21). Ez a jelenség azonos a capillaris fragilitással és megkülönböztetendő a permeabilitás fokozódástól. Itt ki kell térnünk a capillaris resistentia fogalmára. Ez a capillarisfal azon képessége, mely corpuscularis elemeknek a vérpályában való visszatartását biztosítja. A resistentia-csökkenés egyik sajátos formája a capillaris fragilitás. Míg az oedema (fehérje-kilépés) a CP kóros fokozódása révén jön létre nagyobb capillarisfal felületen időben lassúbb lefolyással, addig a fragilitás okozta vvs. kilépések pontszernek és acutan lépnek fel. A fragilitáshoz nem csatlakozik feltétlenül oedema. A capillaris fragilitás egyik ellenanyaga a C-vitamin, másik a P-vitamin (Rutin), melynek szemészeti vonatkozásával Radnót és Sipos (50), valamint Weinstein és Forgács (65) közleményeikben foglalkoznak. 52
