Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 2. szám
A hyaluronsav-hyaluronidase rendszer kérdése ma sem tisztázott még. Újabb feltevések szerint nem a CP-re, hanem a pericapillaris kötőszövet diffusiós viszonyaira van hatással (64). A CP vizsgáló módszerek legnagyobb része csak egy meghatározott terület (pl. bőr, vagy egy egész végtag) capillárisaira alkalmazható és a CP complex tulajdonságainak csupán egyik vagy másik mozzanatára ad felvilágosítást, így pl. Landis módszere a végtag capillarisainak vizsgálatára a pletysmographiát veszi igénybe. A végtag proximális részének leszorításával pangást idéz elő, ezért physiologiás körülmények között is fokozódik a permeabilitás (vénás nyomás emelése), ami súlygyarapodásban nyilvánul meg. Kórosan fokozott CP esetén a súlygyarapodás nagyobb lesz. Küchmeister immunbiológiai módszere az antitestek átlépését használja fel mértékül. Passiv sensibilisálás után antigént injiciál és méri az anaphylaxiás shock felléptéig terjedő időt. A CP fokozódása esetén ez az idő megrövidül. Egy szervet ellátó artériás és vénás vér összehasonlító analysiséből is lehet következtetni a CP-mértékére. Ennek közvetlenebb módszere a vérplasma és kimetszett szövetdarabok chemiai analysise; a vérpályába juttatott valamilyen anyag molaris concentratióinak időbeli összehasonlítása. A módszernek egyik hátránya az, hogy szerepet játszik a beadott anyag inert, vagy nem inert volta, vagyis az, hogy a vizsgálandó anyag milyen mértékben kapcsolódik a vizsgált szerv anyagcseréjéhez. Rádióaktív izotópok biológiai alkalmazása forradalmasította a vizsgáló módszereket. Számos előnye közül kiemeljük azt, hogy physiologiás anyagok váltak „jelzés“ révén indicatorokká és a módszer lehetővé teszi az élő szervezetben is bizonyos anyagok accumulatiójának kimutatását (pl. daganatok localisálása Geiger—Müller számláló csővel). Bakay (67) Steinberg és Selverstone módszerét alkalmazta a véragygát vizsgálatára, amely az izotóp sugárzás röntgen filmre való hatását használja fel. Másik módszer vitai festékek érpályába juttatásából és a szövetek színintenzitásának méréséből áll. A molekula nagyság, diffusiós képesség, fehérjéhez kötődési készség, elektromos töltés szempontjából megválasztott festék a CP különböző tulajdonságaira ad értékes felvilágosítást. Érzékenység szempontjából elmarad az izotóp módszerek mögött és hátránya az is, hogy az indikátor festékek szerv-idegen anyagok. Ezzel szemben előnye az, hogy lehetővé teszi a CP tulajdonságok finomabb szöveti localisatióját, különösen kóros állapotok tanulmányozásában. Ezen a ponton az izotóp módszerek sem tették nélkülözhetővé a vitai festék eljárásokat. A vitai festékek alkalmazása különösen előnyös a központi idegrendszer vizsgálataiban. A physiologiás viszonyokra vonatkozóan csak durva kategóriakülönbséget jelöl meg (a CP csökkentebb mértékét fejezi ki a szervezet egyéb capillarisaival szemben), azonban pathológiás állapotok megítélésére annál értékesebb, mert a capillaris-falon való átlépése mindig kóros permeabilitás fokozódást jelent. A módszer ezáltal qualitativ képeket nyújt és nélkülözhetővé teszi a quantitativ eljárások mérési nehézségeit, amellett szövettani feldolgozással kiegészítve lehetővé teszi a pontosabb és részletesebb topographiai meghatározást. A vitai-festék indikátor érzékenységét állatkísérletekben a leölés után supravitalisan positiv festődést adó időtartammal szokás meghatározni. Mennél érzékenyebb az indikátor, annál rövidebb ez az idő. így a Trypan-kék csak több óra után jelez barrier laesiót, az astraviolett FF már 30 perc után, a TTC (1. lentebb) már 4—5 perc alatt. E szélsőséges értékek között számos más festék foglal helyet: Evans-kék (Geigy-kék) stb. Becker és Quadbeck (3—-5) 53
