Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
Az egyik szakcsoponti ülésen egy kitűnően operáló és nagy tapasztalatokkal rendelkező kartárs azt a kijelentést tette, hogy „neki kitoló-vérzése még sohasem volt!1. Kórusban válaszoltunk — majd lesz! S azóta már több alkalommal meggyőződhetett e mondás igazságáról. Kukánnak is ezt válaszoljuk — iriskicsúszás majd lesz. Nem gondolt Kukán arra, hogy ha ez a probléma a Lindner kettős gyöki-kiimetszéssel megoldott lenne, úgy mi, kik évekig ezt az eljárást végeztük, nem maradtunk volna-e ennél az egyszerű módnál? Korpulens, dülledtszemű betegeknél a műtét után fellépő hányiger — hányásnál, egy varrat esetében igen nagy az iriskicsúszás rizikója — mit sem csökkent a kettős gyöki-kimetszés sem. Ezt pedig be kell vallanunk, saját bőrünkön tapasztaltuk. Sajnos, nem is egy, de több esetben. A varrat mellett mindkét oldalon csaknem az egész seb hosszúságában az iris teljesen kicsúszott; s bizony az egyik szem enucleátiójára került sor, míg a többi esetekben újabb műtét vált szükségessé, melynek végeredménye csúnya, széles iris-kimetszés lett. Nem is beszélve az igen gyakori irisgyök-becsípődésekről, melynek eredményeként tökéletlen sebgyógyulás és többé-kevésbé elhúzott papilla következett be. Ezek a szomorú tapasztalataink voltak azok, amelyek a sebbiztosítás terén további kutatásra ösztökéltek bennünket! A továbbiakban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a tokos hályogkivonás megkövetelte V2-es sebzésnél a sebvonal igen hosszú. A szaru átmérőjét a könnyebb számítás végett 11 mm-nek véve, a szaru kerülete 34,54 mm-rel egyenlő. Limbális sebzésnél tehát ebben az esetben a seb hosszúsága 17,27 mm. A mi sebzésünk azonban nem limbális, hanem sclerális sebzés, mivel a magyar hályogseb-biztosításnál a karéj megőrzése végett feltétlenül így kell eljárni, különben a sebvonal csupasz marad. Ez pedig a sebvonal további megnövekedését vonja maga után. A csupán középen elhelyezett egy conjunctiva-episclerális varratnál tehát mindkét oldalon kb. 10—10 mm hosszú sebvonal marad biztosítatlanul. Továbbmenve, még azt is figyelembe kell vennünk, hogy ennél a biztosítási módnál nem magát a sebet varrjuk — ami a műtét legnagyobb hibája! — s ez pedig a sebajkak mozgékonyságát még tovább fokozza. Egy varrat mellett a bulbust érő kisebb nyomás is a sebvonai kiadós tátongását idézi elő. Ez nem íróasztal melletti okoskodás, mindenki könnyen meggyőződhet ennék igazságáról — gyakorlatban. Miért nem elégszik meg az amerikai szemészek túlnyomó többsége az egy varratos sebbiztosítással? Mert minden módon csökkenteni akarják a iriselőesés és becsípődés kockázatát. Ez pedig csak több varrattal lehetséges! E téren egyesek már odáig mentek, hogy a sebvonalat tovafutóan végigvarrják. Az ilyen varratrendszer mellett természetesen a késsebzés úgyszólván lehetetlen, -éppen ezért az amerikai szerzők ollósebzésre tértek át. Az általunk ajánlott 3 biztosító varrat mellett azonban a késsebzésnék még semminemű nehézsége nem forog fenn. Különösen nem gyakorlottabb kézben. A varratok pedig, mint azt közleményünkben is írtuk, gyakorlatilag mégis kielégítő biztosítást nyújtanak. Nem fogadhatjuk tehát el Kukánnak a több varrat fölöslegességéről vallott felfogásét. Aki válogatás nélkül kerek pupillás, tokos műtétekre törekszik és nem akar magának nyugtalan éjszakákat szerezni, annak tanácsoljuk — vállalja a 3 varrat „nehézségét“. Hogy a 3 varrat a sebkészítésnél különösebb nehézséget okozna, ezt tagadjuk. Természetesen úgy, ahogy Kukán az egy varratnál a fonalakat a sebzés előtt elhelyezi (leírva a Szemészet 1951. 2. számában), lehetségesnek tartjuk. Az általunk ajánlott módon a fonalakat kifektetve, a be- és kiszórás helyét betartva, a varratok a sebzésnél akadályt nem jelentenek. Bizonyítja ezt, hogy a debreceni szemklinikán továbbképzésen részvételem alkalmából, asszisztálásom mellett, a klinika orvosi karának kevesebb gyakorlattal bíró tagjai is e műtétet simán elvégezték és különösebb bajuk a sebkészítéssel nem volt. Lehet, hogy spekulative Kukán erre a következtetésre juthatott. De ha egyszer őt, vagy egy tanítványát körünkben üdvözölhetnénk, bízva-bízunk abban, hogy technikánk és eredményeink láttára megváltoztatná próféciáját: „a 3 varratos sébbiztosítás azonban a sebkészítést szükségtelenül megnehezíti, jósága vitatható, elterjedése nem valószínű“. „Jósága vitatható“ — igaz! Magunk is ezt tettük közleményünkben. Vitattuk a jóságát, s úgy nyilatkoztunk, hogy csak a sebvonal több helyéin történő megvarrása a sebajkak félmélységben, előzetesen beoltott Mendosa typusú varratokkal — mondjuk tovafutó módon — lenne az igazi megoldás. A 3 varratos miagyar hályogsebbiztosítás kétségtelenül nem felel meg e követelményeknek s hátránya, hogy nem direkt a sebet varrjuk. Előnye viszont az egyszerű, kivitel és ama tapasztalatunk, hogy gyakorlatilag még így is kielégítő védelmet nyújt. Hogy azonban megbízhatóság dolgában toronymagasan felette áll a Kukán által jelenleg végzett sebbiztosítási módnak, azt tapasztalataink alapján nyugodtan állíthatjuk. 47
