Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 1. szám

Szemész-Szakcsoport 1956. évi nagygyűlésén ezt az eljárást előadtuk s a téma valóban élénk hozzászólást váltott is ki. Mindkét előadáson hangsúlyoztuk, hogy az alapgondolat Imréé és Papolczyé {főleg Imréé) s mi csak az ő eljárásuk módosítását végeztük.

Az általunk ajánlott műtéti mód újszerűségét, egyrészt abban láttuk, hogy a fonalat előzetesen öltöttük be az episcleraba (Papolczy elv) és csak ezután szabtuk ki Imre szerint a kötőhártyákaréjt; másrészt, mivel felismertük azt a tényt, hogy a hatékony biztosításra egy varrat elégtelen, a tokos hályogműtét megkövetelte lényegesen hosszabb sebzésnél, majd az ajánlott több varratos technikával ezt a problémát használhatóan megoldottuk. Ezt közleményünkben mind, szinte matematikai !evezetésszerűen, Ádámom és Éván kezdve le ás írtuk.

Áttérve most már a Kukán által nehezményezett részekre és ezeken belül egyes kifogásolt mondatokra, ezekhez a következőket szeretnénk hozzáfűzni:

A tényék birtokában el kell ismerjük, hogy a Papolczy elvet, — mely abban áll, hogy először öltjük be a conjuctiva-episclerális fonalat s csak azután szabjuk a kötőhártya-karéjt — Kukán írta le először (Szemészet 1951. évi 2. szám 93—94. oldal).

Mindenkor arra törekedtünk, hogy a magyar szerzőket szinte belemagyarázzuk közleményeink szövegébe, s most mégis megtörtént, hogy Kukán e módosító javaslata elkerülte figyelmünket. Ebben azonban mi csak 50 százalékban érezzük magunkat hibásnak. A hiba másik fele Kukáné.

Mint már említettük, e tárgykörből két előadást tartottunk és Kukán egyikhez sem szólt hozzá, pedig a Szemész Szakcsoport nagygyűlésén ő is részt vett, de — ha jól emlékszünk — a sokat kritizált zsúfolt program miatt nem várta meg előadásunkat s nem figyelmeztetett bennünket, hogy „A hályogseb-biztosítás magyar módja" bábái közt ő is szerepel. Ez szerintünk az ő hibarészesedése... A vita mindig az Imre—Papolczy prioritása körül forgott, s az előadottakhoz érdemileg keveset szóltak hozzá. Arra pedig senki sem figyelmeztetett bennünket, hogy az „inkriminált“ beöltést Kukán már közölte. Jogosan hihettük tehát, hogy a „Papolczy elv“ alkalmazása részünkről történt először.

Mindenesetre hibának tartjuk, hogy az irodalom átnézésekor csupán az Excerpta-Medicára szorítkoztunk, ott pedig ily irányú módosítást senki részéről nem találtunk. Igaz, hogy ha vettünk volna annyi fáradtságot, hogy a Szemészet régebbi számait átlapozzuk, e hibát nem követtük volna el. Azt hisszük, nem tévedünk azonban, amikor úgy véljük, hogy ezt a hibát rajtunk kívül még igen sok magyar szerm orvos is elköveti!

Nem akarjuk lekicsinyíteni az előzetes beoltás helyességét, mert elméletileg valóban fennáll az, amit Kukán és mi írtunk róla. Úgy gondoljuk azonban, hogy egy varratnál, öreg embereknél, — hol a kötőhártya és Tenon-tok közismerten vékony — a sebvonal adaptációjára az utólagos ibeöltés (Imre technika) gyakorlatilag hátrányt nem jelent. Az előzetes beöltésnek inkább talán azt az előnyét emelnénk ki — amit eddig sem Kukán, sem mi nem hangsúlyoztunk —, hogy az előzetes beoltásnál a normális feszülés alatt a conjunctiva nem csúszkálhat és így a varratok behelyezése könnyebb, mint a már ilepraeparált kötőhártya-karéjnél.

Nem mernénk egy percig sem állítani, hogy a több varratos hályogseb-biztosítás új gondolat s azt meg pláne nem, hogy mi fedeztük fel. De, hogy ennél a műtétmódnál mi alkalmaztuk először, azt Kukámnak is el kell ismernie.

A prioritásra vonatkozó, s Kukán által kifogásolt mondatunkban „Az ismertetett eljárást az esetleges prioritási viták elkerülése végett helyesnek láttuk magyar hályogseb-biztosításnak nevezni, ment kidolgozását Imre, Papolczy és mi végeztük...“ Arra a vitára gondoltunk, ami e kérdésben Nónay és Papolczy között kialakult. E mondattal az esetleges további ily irányú vitáknak akartuk elejét venni, elismerve Imre érdemeit, de Papolczyét is. A mi prioritásunk kérdése meg sem fordult fejünkben. Bizonyítja ezt, hogy a Szemész-Szakcsoportban előadásunk címe: „Az Imre-féle hályogseb-biztosítás módosítása több varrattal“. Mivel pedig, mint már említettük, Kukán fentebb tárgyalt módosításáról nem tudtunk, e műtéti mód kidolgozói között őt nem is említettük meg.

Kukán kifogásolja, hogy mostohán bánunk a Lindner-iéle kettős gyöki-kimetszéssel. Felhozza, hogy a szegedi szemklinikán 1955. óta ezt az eljárást végzik egy varratos biztosítással összekötve, s az iriskicsúszás veszélye nemcsak „elméletileg csőiteken“ — mint mi írtuk —, de gyakorlatilag megoldottnak tekinthető. A pupilla kisebb felhúzódásait azonban Kukán is elismeri.

Csak gratulálni tudunk Kukánnak ehhez a kiváló szerencséjéhez. Viszont azt a kijelentését, hogy a canjunctiva-episcileráliis egy varratnák a kettős gyöki-kimetszéssel való 'kombinálására az iriskicsúszás „gyakorlatilag megoldottnak tekinthető“ — Kukán szavaival élve! —, „elhamarkodottnak tartjuk“.

46