Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
A méheknek (Apidae) nálunk kb. 600 fajtája ismeretes. Ezek egyike a családi közösségben élő mézelő méh ; az Apis mellifica. A dolgozó méheknek fullánkja van, végén visszahajló horgokkal. A fullánk csőszerű, amelynek közepében fut a méregcsatorna, ebbe torkollik a két méregmirigy. A két mirigy közül az egyik lúgos váladékot termel, — ez a tulajdonképpeni méreg — amelyet a másik mirigyben termelt savas váladék tesz hatásossá. A méreg bonyolult szerves bázis, mellékanyagokkal. A csörgőkígyó mérgéhez hasonlít legjobban ; saponin-szerű anyag lecitinhez kötve. Egy méhnek kb. 0,3 mg méreganyaga van, ennek azonban csak 1/20-ad részét fecskendezi be. Pawlowsky vizsgálatai szerint emberre kb. 500 méh csípése halálos. Ehhez hozzá kell azonban tennünk azt, hogy van ellene immunitás is, mely ugyan rövid ideig tart, de előfordul túlérzékenység is. Mosonyi Albert közöl egy esetet, ahol régi méhészen lépett fel súlyos shock állapot egyetlen méh csípése után. A méh fullánkja gyenge és a beszúrt bőrbe rendszerint beleszakad. A méhcsípés jellegzetes tünetei a csípés körüli duzzanat, vérbőség, fájdalom. Az oedema sokszor extrem fokot érhet el, és a csípés helyétől messze terjed. Túlérzékenység esetén szívdobogás, hányás, nyáladzás, hasmenés, látás- és hallászavarok is felléphetnek, vagy a fent leírt shock-állapot. Az elváltozás különösen akkor súlyos, ha a fül, szem, száj, vagy a gége a csípés helye. Esetünkben ezen reakciókat nem volt alkalmunk észlelni, mivel a csípés közvetlenül a szaruhártyát érte, a méreganyag pedig a szaruhártya lemezei között mintegy letokolva helyi necrotizáló hatást fejtett ki. Az irodalomban számos közlést találunk, ahol mélifullánk szerepel szemészeti megbetegedés okaként. Érdekes jellemzője ezen eseteknek, hogy a fullánk behatolása mindig a felső szemhéjon keresztül történt és nem egy esetben az acut elváltozások lezajlása után hónapok, esetleg csak évek múlva okozott a bulbaris kötőhártya felé áttörő fullánk súlyos elváltozásokat. Az anamnezis pedig — esetünkhöz hasonlóan — csak retrograd volt kideríthető. Strebel egy éven át tartó hypopyon-uveitist közöl, ahol a fullánk eltávolítása után a beteg két héten belül meggyógyult. Említésre méltó, hogy a fullánk csak a Descemet hártyáig hatolt. H. Dorff több esetet ismertet, melynek kapcsán a fullánk késői károsító hatásáról számol be. Van, hogy a fullánk csak a szarut sérti, vagy felszínesen okoz necrosist. Gyakoribb azonban, hogy ehhez iritis, iridocyclitis, hypopyon is társul nem egyszer secundaer glaukoma. Nónay lenticularis abscessusokról számolt be. Ugyancsak Strebel közöl egy esetet, ahol a fullánk 21 éven keresztül maradt tünetmentes, semmi panaszt nem okozott. A gyakorló orvos gyakran lát méhcsipés okozta elváltozást a test legkülönbözőbb részén, de a szemen, különösen a szaruhártyán, csak a legritkább esetben észleljük. A méhméreg okozta elváltozásokat a jól ismert — haemolyticus, necrotizáló, vérnyomást csökkentő — hatása magyarázza. Esetünkben is a steril abscessus tulajdonképpen a fullánk körül elhelyezkedő necrosis volt. A méreg fenti hatásai azonban nem magyarázzák az azonos oldali facialis bénulását. A méhméreg kémiai szerkezete a csörgőkígyó mérgéhez áll legközelebb, feltehető, hogy biológiai hatásaiban is közeli rokon ; nemcsak a haemolyticus, necrotizáló, vérnyomást csökkentő, hanem a neurotrop componensben is. Ezt látszik igazolni, hogy a beteg perifériás facialis bénulásának gyógyidásához 30 nap elegendő volt. Összefoglalás: Abscessus corneaet okozó méhcsipés ismertetése, ahol a fullánk interlamellarisan a szaruba fúródott. A fullánk eltávolítása után a beteg teljes látásélességgel gyógyult. 43
