Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 1. szám
Галл Я . : Роль нейрогормоналъных факторов в этиологии сухого кератоконюнктивита. János Gáli: Die aetiologische Rolle neurohormonaler Faktoren bei der Keratoconjuctivitis sicca. Zwischen Störungen der Tränensekretion, sowie der Ausbildung der Keratoconjunctivitis sicca und der Tätigkeit der Gonaden bestäht ein Zusammenhang. Da dieser Zusammenhang in einem bedeutenden Teil der Fälle ein contralateraler ist und weil die Verminderung der Tränensekretion bald nach einer Schädigung der Gonaden in Erscheinung tritt, kanndieser Zusammenhang nur ein primaer neuraler sein. Der Zusammenhang lässt sich auch im Tierversuch nachweisen. Allein auf Grund des verringerten Wertes des Schirmer I lässt sich die Diagnose einer Keratoconjuctivitis sicca nicht stellen. Verschiedene Angaben sprechen für die Annahme, dass bei der Entstehung der Kretaoconj uncti vitis sicca auch die Verringerung dos neuralen Tonus eine Rolle spielt. Szolnokmegyei Tanács Kórháza (igazgató: Lévay Károly) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos : Ozukrász Ida) közleménye Méhfullánk a szaruban PIFFKÓ PÁL B. J.-né 33 éves nőbeteget 1955. V. 21-én szakrendelés utalta osztályunkra ulcus corneae lateris dextri diagnosissal. Három napja jobb szemét nem tudja becsukni, „szája félrehúzódott“. Másnap fájni kezdett a jobb szeme is. Látásélesség : jobb szemen 0,5, bal szemen 1,0. Jobb szemet csukni nem tudja, a szem fénykerülő, könnyező. A szarun paracentralisan 7 óra irányában, a centrumtól kb. 3 mm-re kölesnyi gennyes beszűrődés van, amely felett a hám épnek látszik. Réslámpa vizsgálat a centrumban tűszúrásnyi hámfosztott területet mutat. Csarnokvíz, törőközegek tiszták. Pupilla tág (szakrendelésen cseppet kapott). Szemfenéken kóros nem látható. Bal szem külsőleg ép. Diagnosis: Abscessus corneae et lagophthalmus paralyticus lateris dextri. Ideggyógyászati lelet : jobb oldali perifériás facialis paresis. Kezelésül scopolamin, dionin-bórsav mellett napi 5x2 tbl. enterosolvens Na. salicylt, 50 mg. B^vitamint és tej injectiót kapott. A bevezetett therapia ellenére a szaru beszűrődése nagyobbodott. Réslámpa vizsgálatnál derült ki, hogy az abscessus a szaruhártya lamellái között helyezkedik el és felette a hámhiány gombostűfejnyi. Az egész^ kép hasonlított a bőrben elhelyezkedő — jól ismert — inggomb tályoghoz. Áteső fényben a tályog közepében barna színű idegentest foglal helyet, amely nem hatolt át a Descemet hártyán. Az abscessust feltárva, az idegentestet eltávolítottuk. Mikroszkóp alatt az idegentest kb. 1,5 mm hosszú, egyik végén viszszahajló horgokkal. Tulajdonképpen ekkor tisztázódott diagnósisunk. Rákérdezve a beteget kiderült, hogy „dungó“ (méh) csapódott jobb szemébe, de azt, hogy a facialis bénulás előtt-e, vagy azután, arra nem emlékezett. A beteget vizsgálva legkézenfekvőbb lett volna feltételezni a keratitis e lagophthalmo diagnosisát. Azonban a hirtelen kezdet és az alaposabb vizsgálat ezt kizárták. Betegünk a méhfullánk eltávolítása utáni tizedik napon behámosodott szaruval, mindkét szemén 1,0 látásélességgel hagyta el osztályunkat. Otthonra még 21 napon át kapott Br vita mint és a kibocsátás után 30 nappal végzett ellenőrző vizsgálatkor a szemrés jól záródott, a paresis megszűnt, szemek békések, a beteg panaszmentes. A méhcsípés nem ritka, különösen nyáron, nagy melegben, amikor a méhek ingerlékenyebbek. 42
