Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)

1957 / 1. szám

hagyásával tűntek el. A szem elülső részén, tehát a lencse, sugártest, valamint a szivárványhártya részéről semmiféle elváltozást vagy izgalmat sem tapasztaltunk.

Л keletkezett hőnek tehát van az i. t. felületén és közvetlen környezetében keletkező közeli hatása, ez másodfokú égésnek felel meg. Van továbbá a retinán keletkező távoli hatása, amely elsőfokú égésnek felel meg. Ez utóbbinak foka fordítva arányos a retina és a i. t. közötti távolsággal és egyenesen arányos az i. t.-ben keletkező hővel.

Az üvegtest centrumában elhelyezett i. t. körül aránytalanul kisebb koaguláció keletkezett, mint a széli részeken, talán ezért nem keletkezett a második kísérletsorozat első nyálának szemében koaguláció. Feltehető, hogy ennek oka a széli üvegtestrészletek más struktúrájában rejlik.

E kísérletsorozatokból kiemelek egy különösen szerencsés esetet. Itt úgy helyeztük el a fémszilánkot, bogy annak egyik vége a retinát érintette és ferdén az üvegtestbe nyúlt. Ennek megfelelően a retinális végén közvetlenül a fűtés után vékony, átlátszó hártyával, az üvegtesti vége felé pedig alig látható, leheletszerű koagulációs réteggel volt bevonva. Két-három nap múlva e réteg ugyanebben a sorrendben megfehéredett és az egész szilánkot bevonta. Később, a nyolcadik napon szervülés indult meg, vékony üvegtesti kötegek és gyér ereződés alakjában. A 15. napon az i. t. a helyéről leszakadt és a fundus alsó részébe süllyedt, mintha csak mágnesműtéttel távolítottuk volna el. — Ilyen, aránylag csekély károsodás árán szabadult meg e nyúl az endophthalmitis veszélyétől.

A leírt kísérleteknek alávetett nyúlszemek szövettani feldolgozása több akadályba ütközik. Ha az i. t.-et a beágyazás előtt a szemből eltávolítjuk, úgy az összeesik és csak deformált szemből készíthetünk metszeteket. Ezért az i. t.-t a beágyazás alatt is bennhagytuk a szemben és csak akkor távolítottuk el. amikor a metszőkés megakadt benne. Ekkor természetesen a koagulációs tok egy nagy része is kiszakadt az i. t.-tel együtt. A szövettanilag vizsgált szemek csoportjából ismertetünk egyet, amelyben 10 mm hosszú i. t.-et hosszantartó hevítésnek tettünk ki, amely tehát a hő okozta elváltozásokat hatványozottan mutatta.

A metszeten (1. 1. ábra) egy kissé zsugorodott bulbust láthatunk. Az i. t.-et körülvevő gyűrű hegszövet által a lencse tokja és a sclera közé van rögzítve.

1. ábra 2. ábra