Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
Wibaut (1931), abból a tényből kiindulva, hogy Dpr.-ben a nők sokkal kisebb százalékban betegednek meg mint a férfiak, arra következtetett, hogy a női sexual-hormonok valami módon védelmet nyújtanak a Dpr.-rel szemben. Az összefüggést igazolni látszik Hegner (1949) megfigyelése, aki egv 18 éves lány esetében a látótér és cyclus synchron változását észlelte. Legkisebb volt a látótér menses alatt és legnagyobb az intermenstruumban. A hemeralopia foka is ennek megfelelően változott. Biró (1938) megfigyelései szerint néha a pubertás korában férfiakon és nőkön egyaránt átmeneti spontán remissio következik be, ami összefüggésbe hozható a nemi mirigyek fokozott működésével. Éppen ezért Biró férfi betegeit hím, nőbetegeit pedig női nemi hormonnal kezelte. Öt hím sexualhormonnal kezelt betege közül kettő javult. Egyik csak mérsékelten, a másik lényegesen. Ez megdönteni látszik Wibaut elméletét, aki csak az ovariumnak tulajdonított protektiv szerepet a betegséggel szemben. Wibaut követői Landenberger (1932), Heimburg (1932), Kestenbaum (1933), Meller (1933), Ballmann (1933), Francois (1934), Bunge (1935) változó eredményekről számolnak be. Lijo Pavia (1935) polyhormonkezeléssel kísérletezett. A legutóbbi időkben természetesen kipróbálták az ACTH-t és a cortisont is. Fornaro és Lepri (1954) jódnátriummal létrehozott kísérletes Dpr.-nél megállapították, hogy a cortison és a hydrocortison teljesen hatástalan, az A( TH - val viszont embernél lehet némi eredményt elérni. Ez csak úgy magyarázható, hogy az ACTH tulajdonképpen a melanophor hormonon keresztül fejti ki hatását. Hasonló megállapításra jutott Salvi és Gáti (1953) is. Szervkivon átok Dog ne (1903) sok esetben látott javulást nyers ökör, - és juhretina adásától. Grog Glegg a juhretina glicerines emulsiójával semmi eredményt nem ért el. A szervkivonatok közül legtöbben csukamájolajjal és májkészítményekkel próbálkoztak, annak ellenére, hogy a máj hatását illetően a vélemények megoszlanak. Biró (1938) szerint a máj a Dpr.-rel együttjáró hemeralopia leghatásosabb gyógyszere, mert szerepe a retina anyagcseréjében és a látóbíbor felépítésében vitathatatlan. Friede (1952) szerint a májkészítmények hatása nem tisztázott. Giersten (1928), Becker (1929). Huge (1930), Scherer (1932) májjal. Filatov és Verbickaja (1939). valamint Secto их (1950) csukamájolajjal kezelt betegeikről számolnak be. Megér (1941) a Tcrtscb-Ше kezeléssel próbálkozott (Campolon -f- Doryl Vogan). Filatov-féle szöveti therapia. A Filatov-féle szöveti therápia új és nagy reményeket kelteti a Dpr. kezelésében is. Különösen azután, hogy Filatov és Verbickaja (1940) I 10 beteg kezeléséről számoltak be. Az eredmények olyan meglepően jók voltak, hogy az. ún. biogen stimulatorokkal való kezelés jóformán az egész világon elterjedt. Eleinte az ismert konzerválási eljárás után főleg placenta darabokat ültettek be subconjunctivalisan vagy a bőr alá. Később más szerveket is, főleg májat és bőrt, majd injektiós készítményben vizes kivonatok jöttek forgalomba. (A csukamájolajjal való kezelés ide is sorolható). Aloe-levélből is készítettek vizes kivonatot hasonló célzattal. Lipkina (1946). Skorodinskaja (1946), Kozlovski (1950) konzervált amniont ültet a hát bőre alá. A különböző szerzők által leírt eredmények rendkívül változatosak, sőt időnként ellentétesek. Scuenschmander (19*48) betegeinek 50%-nál tapasztalt látás, látótér és adaptatio javulást. Oxilia (1948) úgy találta, hogy a bekövetkezett javulás 3 — 12 hónapig marad meg. Schmelzer (1950) olyan esetekben is javulást ért el. ahol addig semmi más nem segített. Hamm (1951) Re-Pla-Serol-al (stabilizált friss 131
