Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
vastagabb hazai gumi mellett is kielégítően megfigyelhető, mit kedvezően segít elő a védőlap központjában elhelyezett lyukacska. A védőlap perforálására az általunk végzett módszert ajánljuk. Ennek lényege, hogy a lyukak a periférián legyenek elhelyezve és az egy központi lyukacskán kívül több perforáció a transplantatum területében ne essék. Több központi lyuknál ugyanis a gumi megfeszítése miatt elhúzódó és a sebvonalra kerülő lyukak következtében a beültetett korongra a nyomás egyenlőtlenül hat, s ez könnyen annak kibillenését, illetve helytelen illeszkedését okozhatja. A varróanyag kérdésében a puha, vékony fekete selyemfonalat tartjuk ideálisnak. A merev nylonfonál csomói ugyanis a palpebrális kötőhártyára erősen izgató hatást gyakorolnak, ami egyrészt fokozott váladékképződésben, másrészt kellemetlen szúró érzésben nyilvánul. Mi jelenleg a védőlapocska varrását 120-as fekete kesztyűvarrócérnával végezzük, melynek vastagsága a 6/0 nylon fonállal megegyező. A közvetett biztosítás legfőbb követelményének azt tartjuk, hogy a fixáló anyag a transplantátumot közvetlenül már a műtét után, de az azt követő napokban is bizonyos erővel a sebágyba beszorítsa a helyes nívóbanilleszkedés érdekében. Ha ez nem történik meg, úgy a transplantatum és a recipiens cornea között szintkülönbség keletkezhetik, ami nemcsak a gyógyulás elhúzódásához vezet, de tekintélyes refractiós hibát is eredményezhet. Mivel pedig a csarnok megnyitása után a bulbus többé-kevésbé összeesik, ezért a rugalmas kondomgumilappal való fixálás kivételével az összes többi indirekt biztosítási eljárásoknál a műtétet követő első órákban a transplantátumnak a sebágyba való beszorítása nem kielégítő. Természetesen ez a hiba a szem tensiójának, s ezzel párhuzamosan alakjának normalizálódásával hoszszabb-rövidebb idő múlva megoldódik, de az említett intervallumban könnyen bekövetkezhetik a transplantátum helytelen adaptációja. Az elmondottak alapján kétségtelen, hogy a transplantátum maximális biztosítására csak az az eljárás alkalmas, mely a korongnak a sebágyba való illeszkedését a műtét befejezése után azonnal, de az azt követő ápolási napokban is a legkiadósabban biztosítja. Ez a feltétel viszont csak a transplantátum megvarrásával, vagy az indirekt módszernél valami rugalmas anyag segítségével teremthető meg. A közvetett biztosítás céljára azonban jelenleg csak egy ilyen ideálisan elasztikus anyagot ismerünk, s ez a finom gumihártya, a kondomgumi. A többi indirekt eljárásoknak közös és főhibája tehát az, hogy rugalmatlanságuk miatt hathatós segítséget éppen a legkritikusabb időben nem tudnak nyújtani. Hogy a távolabbi jövőt talán a transplantátum direkt megvarrásában kell keresnünk — lehetséges. Ehhez azonban műtéti eszközeinknek még igen sokat kell fejlődniük. Mai technikai felkészültségünk mellett azonban az elsőséget mindenesetre feltétlenül az általunk módosított Vannas—Harms kondomgumis indirekt biztosítási módnak kell ítélnünk, mivel egyszerűsége mellett a megkívánt maximális biztosítást nyújtja. összefoglalás A transplantátum direkt biztosításával szemben jelenleg az indirekt módszerek látszanak célravezetőnek, mivel a korong megvarrása varróeszközeink mai fejlettsége mellett kisebb-nagyobb sérülés nélkül nem végezhető el. Különösen áll ez az általánosan használatos közepes és kisebb korongokra. A kiterjedten alkalmazott indirekt biztosítási módok legfőbb közös hibája, hogy a közvetítésre használt anyagok jórészt rugalmatlanok, s így a 10Ű
