Szemészet, 1957 (94. évfolyam, 1-4. szám)
1957 / 3. szám
hessük (3. ábra). E művelet befejeztével a fedőgumilapot ismét helyére fektetve a még nyitva levő 3 varratot is megcsomózzuk (4. ábra). A védőlap eltávolítását általában a 8-ik napon a betegágyban végezzük. Tapasztalataink szerint ezideig a helyes mértékben megfeszített gumilap varratai kitartanak és a feszülés is kielégítő. Biztosító eljárásunk tehát 3 főbb technikai fogásban eltér Harms módosításától : Mi előre elkészített gumilapocskát használunk, s így a műtétnél csupán az a teendő, hogy azt a megfelelő helyen az episclérához rögzítsük. Ezzel szemben Hanns az episcleralis beöltéssel egyidőben ölti át a gumilapot. Hogy pedig ez technikailag mennyivel nehezebb, azt csak igazán az tudja, aki a két eljárást egyszer külön-külön megpróbálta. Harms módosításánál a megnehezített beöltési technika miatt előfordulhat, hogy a fonál túlközel kerül a gumilap széléhez, ami a megfeszítés következtében könnyen a varrat korai kiszakadásához vezethet. A varrat szorosra csomózásának eredményeként viszont a gumilap széle összesodródik, ami nemcsak a kiszakadás lehetőségét fokozza, de gumi-fonál göböket képez, minek dörzsölése izgatóan hat a felső palpebralis kötőhártyára. Ezzel szemben mi mindezeket a hibákat teljesen kiküszöböljük azáltal, bogy a gumilapba a varratokat a széltől 1,5 mm-re már előre beöltjük, majd finom csípő felett a hurkokat kissé lazábbra csomózzuk, minek következtében a gumilap széle nem kunkorodik bo. A műtétnél tehát az operatőr már biztosításra kész gumilappal dolgozik, s teendője csak az, hogy az elkészített védőgumilapot kellő megfeszítés mellett 12, 2, 4, G, 8, 10 óránál az episclérához lehorgonyozza. Műtétcink során — ámbár a védőgumilapot mindenkor a kellő fokban megfeszítettük — soha nem tapasztaltuk, hogy a varratok a gumiból kiszakadtak volna. Láttuk azonban azt, hogy az episclérába nem kellő szélességben és mélységben lehorgonyzóit egy-egy varrat a 7—8. napon átvágott, míg a helyesen beöltöttek tovább tartottak. Ennek azonban ebben az időben gyakorlati jelentősége már nincs, mivel a védőgumilap befejezte hivatását és úgyis eltávolításra került volna. Ha tehát a beöltéseket. szabályosan a scléra felső harmadának mélységébe helyezzük úgy, hogv a be és kiszúrás között kb. 1,5 mm távolság legyen, a védőgumilap erősebb megfeszítése mellett is a varratok a szükséges időpontig jól fognak tartani. A greifswaldi keratoplastika symposionon Harms egyik ellenvetése a kondomgumis biztosítással szemben az volt, hogy a megfeszített gumilapból a fonalak könnyen kiszakadhatnak és ezáltal veszélyeztetik az eredményt. Mivel pedig műtéteink során kis részben magyar, többségben pedig amerikai és német kondommal dolgoztunk és kiszakadást sohasem észleltünk, nem hihető, hogy anyagkülönbség állna fenn. Szerintünk Harms kedvezőtlen tapasztalata a vázolt technikai hibákban leli magyarázatát. Számos kísérletet végeztünk a német és amerikai gyártmányú kondomgumilapba 1,5 mm-re becsomózott fonalak kiszakadási határának megállapítására, s azt láttuk, hogy a kiszakadás csak a gumi több, mint kétszeresére történt megnyújtása körül következett be. A gumilapoeska ily nagymérvű megfeszítése azonban sohasem szükséges. De nem is tanácsos, mert a szövetek károsodás nélkül ezt a húzást nem bírják ki. Az általunk ajánlott technika mellett a fonalaknak a gumilapból való kiszakadása tehát gyakorlatilag nem jön számításba. A perforációk gondolatát az sugalmazta, hogy néhány esetben a védőgumilap alatt nyúlós, fehér váladék gyűlt össze, ennek ugyan a transplantátum 103
