Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 1. szám
A budapesti Orvostudományi Egyetem II. Szemklinikájának közleménye (Igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa) Az „Orto“ szem csepp egyik új alkalmazási területe (Előzetes közlemény) R A Ä В KORÚ ÉL Az „Orto“ szemcsepp alkalmazásának új területe : a presbyopia kezdetén jelentkező, ismert panaszok. A szer ezen alkalmazására Holst-nak a látszólagos tárgynagyságra vonatkozó vizsgálatai vezettek bennünket. Ezekben a nemrég közölt (Die Naturwissenschaften, 1955. VIII, 42, 15, 444 és 445) vizsgálatokban Holst a Hering által felismert egyik psychoptikai törvényszerűséget : a „látszólagos tárgynagyság-állandóságot“ elemezte. A törvényszerűség abban áll, hogy ha valamely tárgy közeledik a szemhez, akkor bizonyos határok között (0,5 m-től kb. 7 cm-ig) tudatunkban mindig ugyanakkorának tűnik, annak ellenére, hogy az ideghártyán keletkező valóságos képe egyre nagyobb lesz s így tk. egyre nagyobbnak kellene látnunk. Hering szerint a tárgy tudati képét bizonyos kompenzáló berendezés tartja változatlan nagyságban, vagyis ez a berendezés a retinális képhez viszonyítva mindig kellő mértékű mikropsiát hoz létre. Teljesítménye igen jelentős, mert még a retinális kép hatszoros növekedését is közömbösíteni tudja. Holst kimutatta, hogy e kompenzáló mikropsiát kb. felenagyságban az alkalmazkodásra, felenagyságban az összetérítésre kell visszavezetni s ennek alapján „accommodatiós mikropsiáról“ és „convergentia-mikropsiáról“ beszélhetünk. Mindkét jelenséget jól ismerik azok, akik haploscoppal szoktak vizsgálni. Holst azt is bebizonyította, hogy az accommodatiós mikropsia nem anynyira a sugárizom tényleges összehúzódásától, mint inkább az alkalmazkodás központi idegrendszeri idegimpulsusától függ. Változatlan fokú convergentia -jcykloplegia esetén is létrejön t.i. a mikropsia, ha az egyén alkalmazkodni akar. Ez okból a látszólagos tárgynagyság-állandóság törvénye akkor is érvényesül, ha az alkalmazkodási tehetség presbyopia folytán (vagy más okból) elveszett és az alkalmazkodást szemüveglencsével pótoljuk. Más azonban a helyzet a presbyopia kezdetén. Ilyenkor az egyén a csökkenő alkalmazkodási tehetséget fokozott alkalmazkodási impulsus adásával igyekszik ellensúlyozni, miáltal a mikropsia túlzott méretet ölt, úgyhogy a tárgy valódi nagyságánál kisebbnek látszik. Erre asthenopia jelentkezhet, aminek azonban nemcsak ez a sensoros oka van, hanem motoros oka is. Az erőltetett alkalmazkodás ugyanis túlconvergentiát eredményez, az összetérítés viszonylag nagyobb lesz, mint a kivitelezett alkalmazkodás (alkalmazkodás-összetérítési aránytalanság). A túlconvergentia kompenzálása mihamar kimeríti a relatív divergentiatehetséget. Mindebből azt az ellentmondásnak látszó következtetést kell levonni, hogy a presbyopias panaszokat az alkalmazkodási impulsus csökkentésével lehet javítani. Voltaképp így segít magán a presbyop, mikor a szemlélni kívánt tárgyat szemeitől távolítja (s ezúton egyben subjectiv képét is felnagyítja). Apresbyopiát korrigáló szemüveg hatása ugyanaz, mégis gyakran tapasztaljuk, hogy az asthenopia a szemüveg viselése alatt sem enged. Mi az alkalmazkodási impulsus csökkentésére az „Orto“ szemcseppet használtuk. Az „Orto“ tartósan ionizálja a sugárizmot s ezzel lehetővé teszi az alkalmazkodási impulsus hatásfokának növekedését a peripherián, a sugárizomban. Ezt részletesebben már kifejtettem az 1955. évi szemész nagygyűlésen tartott felszólalásomban. A szer hatásmódja egyszerűbben szólva az, hogy kisebb impulsusra nagyobb alkalmazkodás áll be, vagy ami ugyan19
