Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
Következik ezekből a rend kívül érdekes kísérletekből az. is, hogy a transplantatum — házinyúl esetében — kb. 2 hónap alatt elveszti antigén jellegét, valószínűleg azért, mert sejtjei ennyi idő alatt teljesen kicserélődnek recipiens sejtekre. Л hozzászólók többek között hangsúlyozták, hogy, ha az állatkísérletekben szerzett tapasztalatok nem is vihetők át minden további nélkül az emberre, az experimentális munkának mégis rendkívül nagy a jelentősége a folyamatok tisztázásában, ezért a kísérleti munkára a jövőben is nagy súlyt kell helyezni. Szervesen csatlakozott Mutterhez Albertit Béla (Debrecen) előadása ,,Kísérleti adatokról a donor és recipiens közötti kölcsönhatásokra vonatkozóan“. Alberth a transplantatum-betegségre nézve felállította a ronformitás és antagonizmus fogalmát. A conform cornea nem rendelkezik antigén sajátsággal, az antagonists viszont antigénként viselkedik. A keratoplasztika egyik régi, de megoldatlan kérdése, valamely jelekből előre megállapíthatóvá tenni, vájjon a donor és reoipens között conformitás avagy antagonizmus áll-e fenn. Klinikai megfigyelések alapján Albe?-Iliben az a feltételezés alakult ki. hogy az uvea pigmentáltsági foka erre nézve némi támpontot nyújthat. E szerint azonos pigmentáltságú szemek volnának conformok ; tehát pl. pigmentszegény (kék) szemhez lehetőleg kék szemből származó comeát kell választani. A feltevést alátámasztják ugyan fejlődéstani tények is, helyességéről azonban csupán experimentális úton lehet fel világosítást szerezni. Albino és sötét színű nyulak közöt t maximális pigmentáltságbeli különbség áll fenn, ami alkalmassá teszi a házinyulat a kérdés vizsgálatára. Ismertette kísérleti technikáját, a felmerült nehézségeket, és az eddig elért eredményeket, amelyek a feltevést megerősíteni látszanak. Előadása nagy érdeklődést keltett. Sauter (Hamburg) hozzászólásában kifejtette azon aggályát, hogy az egyes állatok heterozygotizmusa lehetetlenné fogja tenni egyértelmű eredmények szerzését. Alberth válaszában kifejtette, hogy mivel tiszta törzseket használ, az uvea pigmenttartalmára vonatkozóan feltehető, hogy homozygotizmus áll fenn, amit Sauter el is fogadott. Müller (Frankfurt) is sok lehetőséget lát Alberth kísérleteiben, de helyteleníti, hogy Alberth nem tartja szem előtt a homotopiát. Tehát például subconjunctivalis implantatio helyett keratoplastikát ajánl, ami ugyan tényleg sok nehézséggel jár (maximálisan 25%-ban ad használható eredményt a technikai nehézségek miatt) de ez feltétlenül értékelhető. Az értekezlet magáévá tette Alberth javaslatát, hogy addig is, amíg a kérdés nem tisztázódik, figyelemmel lesznek a donor és recipiens szem iriszszinére és ezt a kortörténetben is feljegyzik. A következő előadásban Küchle (München) „A cornea-epithel regenerációjának gyógyszeres befolyásolhatóságáról állatkísérletben“ majd Wolffersdorff (Glauchau) a cornea sejtelemeinek növekedési módjával foglalkozott szövettenyésztésben. Mindkét előadást több hozzászólás követte, részben azok részéről, akik hasonló témakörben dolgoznak, részben klinikusok részéről, akiket elsősorban az a kérdés érdekelt, mi a sorsa a transplantátum endotheljének és epit hélnek. Majdnem egyhangú volt a vélemény, hogy ezek a műtét után követlenül elpusztulnak, s helyüket a recipiens megfelelő szövete foglalja el. A klinikai tárgyú fi előadásból álló sorozatot Kettest/ (Debrecen) nyitotta meg „A műtéti technika, műszerek, varróanyag, transplantatum-védelem, valamint az utókezelés kérdéseiről“. Valamennyi kérdésben a debreceni szemklinikán kialakult álláspontot ismertette. Bemutatta a magyar gyártmányú trépáitokat, ismertette a gyártás kapcsán szerzett konstrukciós elveket, bemutatta az inanyagból készült varróanyagot, Miklós Andor condomgumiból készült transplantatumvédeímét és a direkt varrással elért eredményeket. A vitában az előadás majd minden pontjához történt hozzászólás. Ezek közül érdekes volt Hármáé, akinek 1948-ban ismertetett condomgumi-védelmét fejlesztette Miklós tovább, Harms viszont a módszert elhagyta, illetve átttért direkt varrásra. Ezt azzal indokolta, hogy a condomgumi a szemen pár nap alatt colloidálisan megduzzad és átlátszatlanná lesz, s hogy a varratok könnyen átvágnak, ha a kifeszített gumilap miatt húzás alá kerülnek. De fő érve az volt, hogy a direkt varrás, ahogyan most végzi, minden szempontból jobb. Wegner ( Freiburg) helyeselt azon követelménynek, hogy ineg kell állapodni a továbbfejlesztendő módszerben, és egyöntetű álláspontot kell kialakítani az. indikációkban. Kurz (Prága) felvetette azt a kérdést, vájjon egyforma nagyságúra kell-c szabni a donor és recipiens korongot. Jattért (Greifswald) a csarnok helyreállításának új módszerét ismertette levegőbefóvással a műtét végén. A magyar lcézitrepán konstrukciós elveit a Symposien elfogadta. Az invarróanyag készítésési és sterilizálási módja iránt sokan érdeklődtek, erre, és több, a technikát érintő kérdésre kellett az előadónak válaszolnia. Kettest/ után Harms (Tübingen) kövekezett ,,Tapasztalatok a tovafutó direkt varrással végzett keratoplasztikáról“ c. előadásával. Előadása egyben kimerítő válasz is volt Kettest/ azon kérdésére, miért hagyta el 1948-ban közölt saját módszerét. Ez az előadás volt az egész symposion fénypontja. Lényegében technikailag is tökéletesen 143
