Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
A Budapesti Orvostudományi Egyelem II. Szemklinikájának (Igazgató: Nónay Tibor egyetemi tanár, az orvos tudományok kandidátusa) közleménye. A belső egyenes izom hátravarrásával szerzett tapasztalataink S T EEXBERG ALICE & VÉLI AT A U G I T 1952-ben vezettük be klinikánkon az izomhátravarrást (retropositio) izomgyengítő műtétként. Ez a beszámoló a belső egyenesen végzett retropositiókra szorítkozik, tehát csupán befelé térő kancsalság eseteire. A közlemény anyagát 1955 végével zártuk le. mert lehetőleg csak félévi ellenőrzés után talált adatokat veszünk értékelhetőnek. A klinika 273 convergens kancsal betegén összesen 324 belső egyeneshátrahelyezést végeztünk, túlnyomóan egy- vagy kétoldali önálló műtétként. Az esetek kisebb részében a külső egyenes izom megrövidítésével (resectio) társítottuk, azzal egyidőben, utána vagy előtte. Az eseteket később részletezzük. A hátrahelyezés előnyeiként az irodalom a kivitelezés egyszerűségét, a műtét adagolhatóságát és azt a lehetőséget jelöli meg, hogy későbbi időpontban szükség esetén ismételhető, illetve az izom újra előbbre vagy hátrább varrható. mert ismerjük a tapadás helyét. Eredményeiben kevésbé bizonytalan, mint az inátmetszés. A belső egyenes izmon tenotomiát még biztosító varrattal se végzünk szívesen. A belső egyenes hátrahelyezése javallt minden befelé térő kancsalsági esetben, kivéve, ha a belső egyenes gyenge. Belső egyenes-gyengeségre következtethetünk abból, hogy 1. a kancsalság szöge közeire kisebb, mint távolra, 2. az összetérítési közelpont 6 cm-nél távolabbra tolódott ki. Az ilyen esetekben a külső egyenes izom erősítését részesítjük előnyben. Ugyancsak resectio mellett döntünk az esetben, ha oldalratekintéskor a túloldali szem veszi át a fixálást (un. heteronym fixatio). Ez a kifelé húzó izom gyengeségét jelzi. A műtét kivitele. Gyermekeken 9 10 éves kor alatt altatásban végezzük a műtétet* Újabban altatás előtt basisnarcoticumot (Sevenal) is adunk. A retropositio kivitelekor a szokásos kötőhártyametszés után a conjunctivát a carunculáig felpraeparáljuk. Az izmot alsó és felső széle mentén elkülönítjük és vaskosabb scleralis összefüggéseitől felszabadítjuk. Most az izmot horogra fogva az in distalis részébe — minél közelebb a tapadáshoz alul és felül egv-egy 000ö-ás színtelen nylon- vagy perion-, esetleg catgut-varratot helyezünk, amelyet csomóval rögzítünk az izomhoz. Az int a horog védelme mellett a tapadásról leválasztjuk, miközben a segéd a fonalakat nasal felé húzza. A leválasztás után az izom visszahúzódik. Ezután az új tapadás helyét megjelöljük pl. tussal és scleratűvel a fonalakat az inhártya felületes rétegéhez öltjük. Kétszer csomózunk és az eltemetendő varratok szárait rövidre vágjuk. A kötőhártyát egyesítjük. A hátravarrás helye sohase legyen az „aequator“ mögött, ezért gyermekeken a retropositio felső határa 5 mm. felnőtteken 8 min körül van. (A hátrahelyezés mértékének a műtéti eredményre való hatásáról később lesz szó.) Eseteink részletezése. 273 esetünkből 180 esetben végeztünk retropositiót önálló műtétként (részben egy-, részben kétoldalt), míg 93 esetben resectio is történt a külső egyenes izmon. Az esetek és műtétek megoszlását az 1. táblázat mutatja. * Mi általában 4 éves kor felett operálunk, kivételesen 4 éves korban is. 134
