Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
I. táblázat Önálló retropositiók Reseotióval társított retropositiók Esetek száma 180 Műtétek száma 224 Esetek száma 93 Műtétek száma 100 Egy old. ... 137 Kétold. . . . 42* Egy-(-két old. 1 137 84 3 2 retrop. -f- 1 rés. 7 1 retrop. -j- 1 rés. 80 1 retrop. -j- 2 rés. 6 14 80 0 Egyidejű .... 13 Rés. előtt ... 13 Rés. után ... 67 * Kétoldali retropositiót csak 3 cm körüli converg. közclpont eseten végeztünk A műtéti eredményei: megbeszélése. Eseteinket eredmény szempontjából öt csoportra osztottuk, úra. a) teljes .......................................... 90 eset = 32,9% b) jó ................................................ 105 eset = 38,4% c) kielégítő ..................................... 38 eset = 13,8% d) nem kielégítő ............................. 19 eset = 6,9% e) túleredménv ............................. 21 eset = 7,7% a) Az eredmények megítéléséhez nemcsak a motoros, hanem a sensoros állapotot is figyelembe vettük. A teljes eredményű csoportba tartoznak tehát elsősorban azok az esetek, melyekben műtét után a teljes kétszemes együttlátás orthophoriával vagy esophoriával helyreállt. Ilyen volt 61 eset, az összesek 22,3%-a. De ide soroltuk még azokat a súlyosan tompalátó, vagy felnőtt betegeket is (29 eset), kiknél a műtét párhuzamos szemállást eredményezett. Itt természetesen el kellett tekintenünk a sensoros állapottól, mert a dolog természeténél fogva csak motoros gyógyulásra lehetett számítani. Hogy a teljes eredmény tényezőibe betekinthessünk, érdemes részletezni a 61 binocularis látással gyógyult esetet. Ezeknek kb. 4/5 része (47) nyolcadik évén aluli gyermek volt, akik túlnyomóan 2—4 éves korukban váltak kancsallá (37). A jó eredményben tehát része van az életkornak és a kancsalság viszonylag rövid fennállási idejének. I)e elősegíti a jó eredményt a műtét előtt bevezetett konzervatív kezelés is. A 61 beteg közül ugyanis 21 a szokásos eljárásokon kívül (úm. a fixáló szem eltakarása és szemüvegviselés) még a kétszemes látás helyreállítását célzó, eredményes orthoptikai kezelésen esett át. Ez természetesen magában foglalja az esetleg jelenlevő hibás retinalis kapcsolat (anomalis correspondentia) feloldását. Ha orthoptikai kezelés nem is végezhető, a hibás kapcsolat megszüntetését legalább a néző szem eltakarásával kell megkísérelni. Ha a helyes binocularis kapcsolat már eleve fennáll (vagyis az objectiv és subjectiv kancsalsági szög egymással egyezik), ez a várható műtéti eredmény szempontjából kedvező. A teljes eredménnyel gyógyult 61 eset közül 49 esetben volt jelen a műtét előtt helyes kétszemes kapcsolat, vagy már eleve, vagy kozervatív eljárások eredményeképp. Feltűnő, hogy a teljes eredményű csoport 12 esetében hibás volt a műtét előtti retina-correspondentia. Ezeknél tehát a műtéttel létrehozott kedvező anatómiai helyzet segítette elő a helyes kétszemes látás kifejlődését (kivétel nélkül fiatal gyermekekről volt szó !), az eredményt azután postoperativ orthoptikai gyakorlatokkal igyekeztünk megerősíteni. Mint ebből is kitűnik, a kifejlődött fusiokénvszer az a tényező, amely a műtéttel megváltoztatott 135
