Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
Külföldön ma már a kl.-nek több változatát is készítik. Átmenetet képez a kontaktkagyló felé az ún. „skirted lens“, melynek keskeny széli része a sclerára illeszkedik. Dickinson az ún. ,.microlens“-ről számol be, melynek átlagos átmérője mindössze 9,5 mm. Sokan kérdezik, hogy a ki. nem esik-e le a szemről. A megfelelően illeszkedő ki. szabadon úszik a corneát borító könnyréteg tetején, de nem esik le. Л corneáról a sclerára való átcsiiszást a peremrész akadályozza meg. A ki. indikációs területe nagyjából megegyezik a kontakti vegével, tehát jól alkalmazható kis- -és nagyfokú myopia, hypermetropia, monoculáris aphakia és kisebbfokú astigmia esetében. Bár néhány külföldi szerző, pl. Knüsel. nagyfokú astigmia és keratoconus esetében is ajánlja a kl.-t, mi az ilyen betegeknek mindig kontaktkagylót készítünk. A ki. rendelése a következőképpen történik : megnézzük, hogy nincs-e a beteg corneáján, vagy conjunctiváján olyan elváltozás, amely a ki. viselését ellenezné, utána pedig meghatározzuk refraetióját és látását. Ha úgy találjuk, hogy a beteg alkalmas a ki. viselésére, akkor következik a ki. méreteinek meghatározása, amit kétféle módon végezhetünk. Az első módszer szerint csak Javál-Schiötz féle ophthalmometerre ésWesseli féle keratometerre van szükség, sőt az utóbbit, ha kell, egyszerű pupillatávolság-mérőléccel is helyettesíthetjük. Az ophthalmometerrel megmérjük a cornea elülső felszínének görbületi sugarát. Astigmia esetén csak a laposabb déllő görbületi sugara számít, tehát csak a hosszabbik sugár.Ezenkívül megmérjük az astigmia fokát is, mert 3,0 D-nál nagyobb astigmia esetén nemszívesen rendelünk kl.-t, hanem kontaktkagylót. A keratometerrel a cornea átmérőjét mérjük meg. A kl.-t pontosan köralakúra készítjük akkor is, ha a cornea ovális, vagy kissé szabálytalan. A fenti adatok birtokában a technikus már el tudja készíteni a kl.-t. A másik módszer szerint próbasorozatból választjuk ki a megfelelő méretű kl.-t. A próbasorozatban 7,5—8,5 mm-ig terjed a lencsék hátsó felszínének görbületi sugara 0,05 mm-es különbségekkel, átmérőjük pedig általában 11, 11,5 és 12 mm. A legjobbnak a két módszer kombinációját találtuk s ezt is alkalmazzuk. Eszerint előbb megmérjük a cornea görbületi sugarát és átmérőjét, majd ráillesztjük a szemre a próbasorozatnak azt a lencséjét, amelyet a talált adatok alapján a legmegfelelőbbnek vélünk. Ha pl. a cornea sugara 7,9 mm, átmérője pedig 12 mm, akkor először a 8,2 mm sugarú és 11,5 mm átmérőjű lencsét fogjuk feltenni. Aki. helyes illeszkedését részben a kötőhártya-zsákba cseppentett 2%,-os fluorescein-oldatnak a cornea és a lencse közötti rétegvastagságából, részben a lencse elmozdulásaiból állapíthat juk meg. A jól illeszkedő lencse és a cornea között csak centrálisán, egészen kis területen lehet virtuális érintkezés. A lencse a szem elmozdulásához képest mindig kissé elmarad, helyzetváltozása azonban az 1 mm-t nem haladhatja meg. A helyesen illeszkedő lencse alatt buborékképződés vagy egyáltalában nincs, vagy csak a széleken léphet fel néhány másodpercre, mert a következő pislogáskor ismét eltűnik. A túlságosan lapos lencsét felismerhetjük arról, hogy a corneával centrálisán a megengedettnél nagyobb területen érintkezik és elmozdulásai az 1 mm-t meghaladják. Esetleg egészen lecsúszik a corneáról a sclerára, sőt egy erősebb pislogás alkalmával a szemből is ki eshet. A túldomború lencse a corneával a széleken érintkezik, ha buborék van, az centrálisán a pupilla előtt helyezkedik el. A lencse alig, vagy egyáltalában nem mozog, hanem mozdulatlanul ül a corneán. 131
