Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
A vizsgálat második részében az objektíve jónak ítélt próba-kl.-t felt esz - szűk a beteg szemére és rajtahagyjuk kb. 1 óra hosszat. Az első néhány percben csaknem kivétel nélkül minden beteg idegentestérzésről, esetleg szúrásról panaszkodik, könnyezik. Ezeknek a tüneteknek azonban legkésőbb 10—15 perc múlva meg kell szűnniük, ellenkező esetben a kl.-nek valami hibája van. Egy óra elteltével elvesszük a kl.-t, és a szaruhártyát fluoresceinnel megfestve, réslámpa alatt megvizsgáljuk. Festődésnek, azaz hámsérülésnek sehol sem szabad lenni. A kevéssé mozgó, tehát túldomború ki.-éket a betegek eleinte jobban tűrik, mint a laposabbakat, de ezeket mégsem szívesen rendeljük, mert éppen a túldomború lencsék csinálnak a legkönnyebben erosiókat a cornea szélén. A ki. rendelése folyamán a leghelyesebb volna kezdettől fogva mellőzni az érzéstelenít őket, a gyakorlatban azonban a legtöbbször kénytelenek vagyunk tetracainnal érzésteleníteni a szemet addig, amíg az objektív szempontból megfelelő kl.-t meg nem találtuk, vagy el nem készítettük. Ezt a lencsét azonban már mindig érzéstelenítő nélkül tesszük fel a szemre, hiszen á beteg észrevételei igen fontosak. A ki. viseléséhez fokozatosan kell hozzászoktatni a szemet. Az első napokban csak 1, vagy 2 órára, majd naponként % órával hosszabb időre kell feltenni, míg végül 3—4 hét után elérhető a maximális viselési idő. A kornealencséhez csakis úgy lehet hozzászokni, ha minden nap felteszik. így hetek múlva az ember egyáltalában nem érzi, hogy órákig van valami a szemén. Ezt saját magamon is tapasztaltam. Feltétlenül kívánatos volna (amint ezt külföldi szerzők is hangsúlyozzák), a betegeket a ki. elkészülésétől számítva 6—8 héten át kb. hetenként ellenőrizni főleg a cornea festődése szempontjából. Erre azonban a ki.-viselők elfoglaltsága miatt ritkán van alkalmunk. A ki. behelyezése és kivétele történhetik gumiszívóval, vagy anélkül. Eddig még mindegyik betegünk meg tudta tanulni, hogy önmagának behelyezze, ill. kivegye a ki.-óját. bár ez a művelet kezdetben kétségtelenül kellő önfegyelmet igényel. Kísérleteinkhez (15 eset) elsősorban olyan egyéneket választottunk, akik már kontakt üveget viseltek. Feltételeztük u i., hogy könnyebben fogják megszokni a kl.-t, mint mások. Nem így történt, mert a kontaküveg-viselőknek kezdetben a ki. éppen olyan szokatlan, mint azoknak, akik még sohasem viseltek kontaktkagylót. Betegeink legtöbbje kis- és középfokban myop, egyrészük kissé astigmiás is. Látásjavítás szempontjából eddig minden esetben tökéletes eredményt tudtunk elérni. Viselési idő tekintetében az eredmények igen különbözők, mert ezt a szem érzékenységén kívül még sok más tényező is befolyásolja. Ugyanazon a kp. fokban myop, 26 éves nőbetegünkön pl., aki télen a szabadban 8 óráig bírta egyfolytában viselni a kl.-éit, fűtött szobában már 4 óra múlva conjunctivális izgalom lépett fel. Azokban az esetekben, ahol 1—2 óra múlva szúró érzés miatt kellett a kl.-t kivenni, még nem tudtuk teljes biztonsággal tisztázni, hogy a ki. volt-e a hibás, vagy pedig az, hogy a szemhéjak pislogáskor túl nagy nyomást gyakorolnak a ki.-re, melyet erősen a corneához szorítanak, s ezáltal esetleg erosiót okoznak. Utóbbi esetben az illető alkalmatlan a ki. viselésre. A kl.-t a régi típusú, teljesen zárt (nem perforált) kontaktüveggel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy előnyei a következők : 1. Legnagyobb előnye, hogy nem lép fel ködös látás, mert a cornea oxigénellátása teljesen zavartalan, ezért elvileg korlátlan ideig viselhető. 2. Rendelése és adaptálása kevesebb
