Szemészet, 1956 (93. évfolyam, 1-3. szám)
1956 / 3. szám
A varratos sebbiztosítás értékére vonatkozólag szeretnénk utalni Hilding (10) ökörszemeken végzett terhelési kísérleteire, melyek alapján röviden a következőket állapíthatjuk meg : egyszerű karéjos sebzésnél már 30 Hgmm-es terhelésre a sebvonal megnyílik és az iris kicsúszik, míg a kötőhártyával fedett sebnél ez 40 Ugmm-nél következik be. Egy corneosclerális varratnál 240 Hgmm volt. a megnyílás határa, viszont egy corneosclerális varrat és iridotomia kombinálása esetén a szerző által használt manométerrel prolapsust előidéznie nem sikerült. Ezek a kísérleti tények világosan mutatják, hogy a sebbiztosítási módok közül kétségtelenül a varrat az, ami jelenleg a legelfogadhatóbb megoldást nyújtja. Л varratos megoldások közül legcélszerűbbnek látszanak a Mendoza típusú varratok. Az ideális itt is az lenne, ha több varratot alkalmaznánk, s azokat legalább a sebajkak fél mélységébe öltenénk be. Így ugyanis a sebvonal megnyílásának lehetősége oly csekéllyé válna, ami mellett gyakorlatilag nemcsak az iriskicsúszás, de gyöki becsípődés sem képzelhető el. E varratok mellett azonban nemcsak a késsebzés válna szinte lehetetlenné, de még az ollóval való sebzés is igen megnehezülne. Már pedig az ideális varrat egyik fontos követelménye, hogy a jó sebbiztosítás mellett a műtét kivitelezése szempontjából nehézséget ne jelentsen. Az általunk ajánlott sebbiztosítás a Liegard típusú varratok közé tartozik és úgy képzelhetőéi, minha a hurkot felfelé eltoltuk volna. E varratnak kétségtelen hibája, hogy a beöltés nem közvetlenül a sebajkakba történik, miért is a bulbust ért nyomásnál a sebajkak kisebb-nagyobb megnyílása lehetséges. Ez pedig az egy varratos biztosításnál oly nagy lehet, hogy a már fentebb említett becsípődésekhez, vagy prolapsusokhoz vezethet. Az általunk alkalmazott 3 biztosító varrattal viszont elértük, hogy a sebvonal megnyílásának lehetősége annyira csökkent, hogy az gyakorlatilag szinte elhanyagolható. A sebmegnyílás csökkentése végett a varratokat lehetőleg minél közelebb kellene a limbushoz beölteni. Ez a távolság azonban a kissé sclerális sebzés miatt a limbushoz 1,5 mm-nél közelebb nem eshetik, ami azonban gyakorlatilag elégséges. A következőkben az egy varrat, vagy több varrat kérdésével szeretnénk röviden foglalkozni. Ügy az elméleti megfontolások, valamint a gyakorlati megfigyeléseink azt igazolják, hogy az egy varrat — legyen az Mendoza. Liegard, vagy bármely más típusú — a tokos, kerekpupillás hályogműtét megkövetelte %-es, vagy közel hasonló nagyságú sebzésnél nem nyújt kielégítő biztosítást. Különösen nem, az úgynevezett kényes esetekben. Ennek oka pedig a már említetteken kívül az, hogy a sebvonal közepén elhelyezett varrat a bulbust ért erő hatására a perifériás sebszélek olyan nagy játékát engedi meg, ami sok esetben nemcsak finom irisbecsípődésre, de komolyabb kicsúszáshoz is vezethet. Ha tehát maximális biztosításra törekszünk, legalább 3, vagy több varratot kell alkalmaznunk. A varratok további növelése azonban a fonálhurkok olyan kháoszát teremtené meg, ami a műtét technikáját komolyan megnehezítené. Véleményünk szerint azonban további varratok alkalmazása nem szükséges, mert mint a gyakorlat mutatta, a magyar hályogsebbiztosításban a 3 varrat kielégítő biztosítást nyújt. •* Hogy a 3 varratos magyar sebbiztosítási mód milyen komoly védelmet jelent, azt több, mint 1500 varratos hályogműtét során észlelt 2 kitoló vérzésből nyert megfigyeléseink támasztják alá. К betegek közül kettő súlyos arteriosclerosisban, egy pedig diabetessel szövődött arteriosclerosisban szenvedett. Az első esetünkben a vérzés még az egy varratos biztosítás mellett következett be, s a varrat ellenére a bulbus egész tartalma a sebvonalon át két oldalt kiürült. A másik 2 expulsiv vérzést pedig a 3 varratos magyar 105
