Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
Zeiss volt az első, aki izolált állati szemet tett ki ultrahanghatásnak. Kémcsőben vizsgálta a besugárzott üvegtestet és azt találta, hogy az elfolyósodik, de nem az egész, hanem megmaradt egy kocsonyás, rostos váz. Ugyanígy besugározva a lencse percek alatt teljesen elszürkül. Ezzel szemben Badtke és Grün in situ besugározva állati szemeket még igen nagy dosisoktól sem láttak a lencsében elszürkülést. Az üvegtest in situ is fellazul, de a határhártya változatlanul épen maradt. Funder, Grün és Wyt megállapították, hogy az ultrahang az intraocularis erek permeabilitását kolloidális nagyságokig fokozza. Ezzel van összefüggésben az a megfigyelés is, hogy a besugárzott szem jóval több penicillint vesz fel. Valószínűleg az értágulás okozza, hogy nagy dosis ultrahang után a szem-feszülés fokozódik. Schwab, Wyt és Binder szövettanilag vizsgálták meg a szaruhártya idegeit ultrahang-besugárzás után. Azt találták, hogy a therapiásan használt kisebb dosisok (1 Watt/cm2) után kisebb, reversibilis ideglaesio jön létre, míg nagy dosisok (4 Watt/cm2) a szaru elszürkülését és az idegelemek irreversibilis pusztulását hozzák létre. Emberen végzett kísérleteknél meleg érzés, a szemhéjak és a kötőhártyák múló hyperaemiája, valamint enyhe fejfájás jöhet létre. Zeiss a szempillák kihullását észlelte. Schwab, Wyt és Nemetz kötőhártyavérzésről, szaruzavarosodásról és csarnoki exudatióról írnak. Kleifeldnek és Hallermann-nak sikerült experimentális üvegtesti vérzést ultrahanggal felszívatni, s ez indította a szerzőket arra, hogy a szemészetben elsősorban az üvegtesti homályok ultrahang-kezelésével foglalkozzanak. Badtke megállapította, hogy a folyékony üvegtesti homály feltisztul, míg az üvegtesti kötőszövetes képződmény változatlan marad. Scherer egy traumás üvegtesti vérzés feltisztulásáról számol be. Funder hét üvegtesti vérzés közül 4-nél látott jó eredményt. Két hypertonia okozta esetben átmeneti javulás után vérzés recidiva következett be és kénytelen volt a szemet enucleálni. Húg érfallaesiót írt le ultrahang-kezelés után, amit Schwab és Brettschneider is megerősít. Érfallaesióra nagyobb a lehetőség hypertoniásoknál, ezért általában magas vérnyomású betegeknél az ultrahang-kezelés nem ajánlatos. Mivel az ultrahang az infiltratiók felszívódását elősegíti, Funder 6 chalaziont sugárzott be és ebből 4 teljesen meggyógyult, 2 pedig rizsszemnyire zsugorodott. Ugyancsak ő számol be egy ismeretlen eredetű orbitalis pseudotumorról (idegentestgranulatiós szövet), melyet egy teljes évig kezeltek eredménytelenül. 105 perc ultrahangkezelésre a szemhéjak vörössége oedémás duzzanata elmúlt, az eddig csukott szem kinyílt és a mozgáskorlátozottság is teljesen megszűnt. Tervbe vettük, hogy mi is megkíséreljük üvegtesti homályok feltisztítását ultrahang-besugárzásokkal. Kísérleteinket egyikőnk (Bálint) által szerkesztett új rendszerű, olcsón előállítható therápiás ultrahangkeltő készülékkel, az úgynevezett ,.ultrahangcsengő“-vei végeztük. A készülék a váltóáramú elektromos csengőhöz hasonló elv alapján működik. A váltóáramú csengő harangjának egy jóminőségű acélból készült (tömör) henger felel meg, mely saját anyagából esztergált felfüggesztő peremmel van a készülék vázához erősítve. A perem síkja merőleges a henger hossztengelyére és felezi azt. Ennek a hengernek a készülék belseje felé álló végét egy váltóáramú elektromágneses meghajtású ütőmű a hálózati frequentia kétszeresének megfelelően másodpercenként 100-szor megüti. Az ütőmű úgy van méretezve, 76
