Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
hogy egyrészt annak tömegnyomatéka valamivel kisebb a félhullámhosszban longitudinalis rezgéseket végző henger tömegnyomatékánál, másrészt az egyensúlyi helyzetét biztosító rugókkal a hálózati frequentiára rezonáló rezgő rendszert képez. A hálózati frequentia esetleges változása esetén a rugók feszülését szabályozó csavarok segítségével az ütőművet könnyen újra resonantiára lehet hangolni. A készülék 220 V váltóárammal működik, fogyasztása kb. 40 W. A rezgéseket a henger szabad vége sugározza, ezt érintjük parraffinolajcsatolással a kezelendő testrészhez. Szemészeti kezeléseknél a külföldi irodalomban leírt módon mi is gumiból készült folyadék-tömlőt helyezünk a készülék sugárzó felülete és a csukott szemhéj közé. A kisugárzott rezgés másodpercenként 100-szor ismétlődő, kb. 3,5 W/cm2 csúcsintensitású 160 kHz frequentiájú ultrahang-impulsusokból, egy 12 kHz-es csaknem csillapítatlan és egy 100 Hz-es csillapítatlan vibratióból áll. Az ultrahang a henger longitudinális rezgése, a 12 kHz-es vibrátio a hengernek felfüggesztő peremen, mint rugón való lengése, a 100 Hz-es vibratio pedig a hengert érő ütések frequentiája. A készülék teljesítményét az ütőművet mozgató elektromágnes elforgatásával 0-ig folyamatosan lehet csökkenteni. Minthogy készülékünk teljesen új rendszerű és az ultrahangon kívül más frequentiákat is sugároz, therápiás kísérleteinket nem alapozhattuk az irodalmi adatokra. Emberi szemek kezelése előtt már csak azért is szükségesnek látszott állatkísérletek végzése, mert azt tapasztaltuk, hogy a fehér patkány koponyájára leadott 3 perc besugárzás az állatot megöli. Házinyúl esetében viszont 1 órás besugárzás is csak súlyos dispnoet és Cheyne-Stokes typusú légzést okozott. Ezen tájékozódó kísérletek után 4 házinyúl egyik-egyik szemén üvegtesti vérzést hoztunk létre a következő módon : Mantoux-fecskendővel 0,1 ccm vért vettünk a nyúl fülvénájából és azt steril körülmények között az üvegtestbe fecskendeztük. A mesterséges üvegtesti vérzés előidézése után közvetlenül és egy hét múlva a nyulakat megtükröztük és mind a 4 nyúlon masszív üvegtesti homályokat észleltünk gyengült visszfénnyel. Egy nyulat kontrollnak hagyva a többi 3 nyúl szemét besugároztuk a következő módon. Az első nyúl a vérzés előidézése után 1 héttel egy ízben kapott egy órás besugárzást. Ugyanakkor a második nyúl fél órát, a harmadik 1/4 órát kapott. Két nap múlva a második nyúl ismét 1/2 óra, a harmadik 1/4 óra kezelést kapott. Ezután már csak a harmadik nyúl kapott még két ízben egy-egy 1/4 órás kezelést. A két kezelés között ugyancsak két nap szünetet tartottunk. A besugárzások között és után a nyulakat rendszeresen tükröztük és a homályok fokozatos feltisztulását észleltük. Az utolsó kezeléstől számított egy hét múlva csak a kontroll állat szemében észleltünk homályt — bár kevesebbet, mint az első tükrözés alkalmával — a kezelt állatok üvegteste teljesen tisztának látszott. A szemek felboncolása szemtükri leletünket mindenben igazolta. Az első nyúlon közvetlenül az 1 órás besugárzás után enyhe pupillatágulatot és iris-hyperaemiát észleltünk réslámpával. Egyébként a kezelésnek semmi káros mellékhatását nem láttuk : sem kataraktát, sem újabb üvegtesti vérzést, sem ablatio retinae-t. A sikeres állatkísérletek után áttértünk emberen végzett gyógyítási kísérletekre. Betegeken a besugárzásokat hetenként kétszer végeztük, csukott szemre helyezett vízpárnán keresztül, először 5, majd 10—15, illetve 20 perces időtartammal. A bekövetkezett visus javulásokat az 1. táblázatban foglaltuk össze (1. táblázat). 77
