Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
A tizenkét férfi közül ismét nyolc a fiatalabb, 45—52 év közötti ezekből négy negatív, négy pedig pozitív bőrpróbát mutatott. A 45 éves J. K., 46 éves P. F. testosteronra, a 45 éves M. J. és 50 éves X. D. pedig oestronra mutatkozott a vizsgálat időpontjában túlérzékenynek. A fentmaradó négy 64—67 év közötti idősebb férfi —, akinek szembaja kevésbbé volt refractaer — mind hormon negatív volt. Az összes férfibeteg közül tehát négy mutatott pozitív bőrpróbát, fele testosteron, fele pedig oestron irányában. Mindkét nemnél a fiatalabb korcsoportban volt inkább pozitívitás észlelhető, kiknek a szembetegsége is súlyosabb volt. A testosteron és oestron túlérzékenység kb. egyforma arányban fordult elő, talán valamivel több volt a testosteron pozitívitás. Mindkettő csaknem arányosan volt látható férfiakon és nőkön. Nem nagy számú eseteink kapcsán úgy véljük, hogy a súlyos rosaceás szaruhártyagyulladásoknak mintegy egynegyedében gyanítható endogén hormonális allergia, amely túlérzékenység úgy hím, mint női hormon irányában megnyilvánulhat. Férfiakon is okozhat női hormon szenzibilizációt, éppen úgy, mint ahogy nőkön hímhormon vezethet túlérzékenységre. Valószínűnek látszik, hogy a kiegyensúlyozott hormonális korrelációnak a 40—50 életévek között hekövetkező zavara vezethet egy olyan állapotra, amikor egyik vagy másik hormon túlérzékenységet hozhat létre. Ezzel kapcsolatban a rosaceás szembetegség keletkezését, ill. a recidivákat előmozdíthatja a már említett feltűnő vasomotor ingerlékenység, amely az ilyen betegeknek egyik jellemzője. Elképzelhető, hogy a megváltozott reakciókészség állapotában lévő episclerális, valamint szaruhártyaszéli erek a vérből időnként ható ismélődő azonos ingerek — hormonális allergének — hatására károsodnak, kitágulnak. Az érfalak károsodása, a keringés meglassúbbodása lehet az oka a gyakori gyulladásos fellobbanásoknak, a szaruhártya megbetegedésének, amely kezdetben a széli részeken zajlik le, majd előrehaladó ereződéssel mind jobban megközelíti az optikai zónát. A rosaceás szaruhártyagyulladások egyes makacs, gyakorta kiújúló, súlyos eseteiben tehát endogen hormonális allergiára is lehet gondolni. A szóhanforgó hormonok évszaki ingadozása lehet a magyarázata a rosaceás súlyos szaruhártyagyulladások melegebb napsütéses évszakokban történő halmozódásának. Az ilyenkor támadó kiújúlások mint fellángolási reakciók foghatók fel, amelyhez hasonló jelenséget a bőrön észleltünk kísérleteink folyamán. Pozitív bőrpróba után a megfelelő hormonnal megkezdett deszenzihilizáció folyamán, ha kissé erőltetettebb, vagy pontatlanabb volt a hormon adagolása, a bőrpróba helyén is támadt olykor fellángolás. Az egyik betegünkön (S. Mária) a pozitív testosteron próbát követően végzett deszenzibilizáció hatodik injekciója után, amikor már 8,75 mgr. testosteront kapott, észleltünk hatalmas fellángolási reakciót az intracutan bőrpróba helyén. Az ekkor készített színes fényképfelvétel is szemléltetően mutatta a 3 cm átmérőjű, vörös, beszűrődött, fájdalmas foltot az intracután bőrpróba helyén. Érdekes módon a gyógyulásban lévő szemen egyidejűleg semmiféle reakció, vagy visszaesés nem volt tapasztalható. M. József 45 éves férfibetegünk folliculus hormon irányában mutatott túlérzékenységet. Az ötödik deszenzibilizáló injekció után, amikor 0,30 mgr oestront kapott, a szemen jelentkezett enyhe reakció éspedig a limbusban finom phlyctaenaszerű csomó, amely egy-két nap alatt eltűnt. A legsúlyosabb fellángolási reakciót észleltük P. Ferenc 46 éves férfibetegünkön a második deszenzibilizáló 1 mgr-os testosteron injekció beadását követően. A bőrpróba helyén fellángolt beszűrődés közepe nekrotizált és kilökődött. A szemein ugyanakkor az előzőén említett nőbeteghez hasonlóan visszaesés nem mutatkozott és két éven át, amíg a klinikán ellenőrizni tudtam recidiva nem támadt. Két férfi és egy nőbetegünkön az egyik hormon erősebb, a másik gyengébb reakciót adott, tehát mindkettő irányában túlérzékenység 43
