Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 1. szám
mutatkozott, azonban különböző fokban. Természetesen az erősebb bőrreakciót adó hormonnal végeztük el a deszenzibilizációt, jó eredménnyel. Arra vonatkozóan, hogy a véráram útján ható hormonális allergének károsíthatják-e a szaruhártya körüli érhurokhálózatot, megfigyeléseket végeztünk betegeinken réslámpával is. Különösen a pozitív bőrpróbát követő deszenzibilizáció kapcsán kerestünk esetleges kapilláris reakciókat — értágulatokat — a szaruhártyaszéli érrendszerben, valamint erezett szaruhártya folyamatokban feltűnőbbé vált gördülést, vagy véroszlop meg vastagodást. Nevezetesen, hogy vannak-e ilyen természetű reakciók, tulajdonítható-e ezeknek valamiféle jelentőség. A kezelés kapcsán egyes inkjekciók után észleltünk némi kalibervastagodást. Ezek a megfigyelések azonban igen szubjektivek s minthogy finomabb mérőeszközök híján számszerűen nem tudtuk regisztrálni, jelentőségüket nem lehet túlértékelni. Hormonális túlérzékenységre utaló pozitív bőrpróba mellett öt esetben végeztünk deszenzibilizációt a megfelelő hormonnal. Az egyén túlérzékenységéhez alkalmazkodva 0,1 mgr-mal kezdve subcután adtuk óvatosan emelkedve a befecskendezéseket másod-harmadnaponta, összesen tíz-tizenöt injekciót. Két beteg egy és fél, két éve recidiva nélkül van, tehát meggyógyult. Egy eset a deszenzibilizálás után fél évvel recidivált, baja azonban lényegesen enyhébb lefolyású volt, tehát javulást észleltünk. Két beteg féléves recidiva nélkül eltűnt szemeink elől. Valószínű, hogy komolyabb szempanasz esetén ismét jelentkeztek volna. Megjegyzendő, hogy eseteink a szokásos gyógykezeléssel mind dacoltak és az allergiás vonatkozások kutatása, mint utolsó lehetőség jött szóba. Megfigyeléseink alapján tehát egyes súlyosabb rosaceás szaruhártyagyulladásokban hormonális túlérzékenység kimutatható, óvatos deszenzibilizálással gyógyulás, ill. hosszabb recidivanélkülisóg érhető el. Meg kell még említeni, hogy két férfibetegünkön negatív bőrpróba mellett néhány intracután testosteron (0,5—1 mgr) injekciót adva igen kedvező hatást tudtunk gyakorolni a rosaceás szembetegségre. Ez egyezik Knape ama megállapításával, hogy a gyógykezelés sikere az endokrin rendszer változásával magyarázható ; hatása azonban merőben más mint a bőrpróbával igazolt túlérzékenység mellett végrehajtott deszenzibilizáció. Összefoglalás Az allergiás érjelenségek fontosságára utalnak az utóbbi évek vizsgálati eredményei. Bakteriális allergének a szem erein is feltűnő liyperergiás gyulladásokat, illetőleg károsodást okozhatnak. Más természetű allergének is létrehozhatnak a szemen hasonló értüneteket. így gondolhatunk endogen hormonális allergiára is. Rosaceás szemgyulladásokban, ahol gyakorta feltűnő érjelenségek észlelhetők, allergiás momentumok is biztosan szerepelnek. Ennek kimutatására 25 súlyos rosaceás szaruhártyagyulladásban szenvedő betegen intracután bőrpróbát végeztünk. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az ilyen eseteknek mintegy egynegyedében gyanítható endogen hormonális allergia. Kb. egyforma arányban fordul elő testosteron és oestron túlérzékenység, talán valamivel gyakoribb az első. Mindkettő egyforma arányban észlelhető férfiakon és nőkön. Férfiakon is okozhat női hormon szenzibilizációt, ugyanúgy nőkön hím hormon is vezethet túlérzékenységre. Megkíséreltük a deszenzibilizáció kapcsán esetleg előforduló érfalváltozásokat, réslámpavizsgálattal felfedni, ill. ellenőrizni. A szokásos gyógy módokra nem javuló súlyosabb rosaceás szaruhártyagyulladásokban tehát gondolni kell endogen hormonális allergiára. 44
