Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
alkalmazkodott állapotában csökkent méretű. Feltételezik, hogy a rhodopsin regeneratiója, vagy egy ezzel egyirányú kémiai folyamat bénítja, illetve csökkenti a csapok működését. Ha hosszú hullámú fénnyel, 630 mp, körüli vörös fénnyel világították meg a szemet, mivel erre a hullámsávra a csapok érzékenyebbek, a kapott а-hullám is nagyobb lett. Tovább vizsgálva a P III. összetevő alakulását, azt tapasztalták, hogy bizonyos negativitás elérése után, nívója változatlan marad, s ezért csak kis mértékben csökkenti a pozitív görbe nagyságát. Újra jelentkezik a hatása a fényinger megszűnésekor, mikor a pozitív összetevők — főleg a P II. megszűnése miatt — a görbe egyenletesen esne a 0 vonalig, azonban a negatív P III. hatása hamarább szűnik meg, s így a görbe esése rövid időre megáll és kis plateau, a hullám keletkezik. Tehát a d-hullámot nem a fényinger megszűnésekor keletkezett pozitív potenciál, hanem egy gátló mechanizmus megszűnése hozza létre. A d-hullám annál kifejezettebb, minél hosszabb volt a megvilágítás ideje. Hosszas világos-adaptacióval elérhető, hogy a negatív P III. elnyomja a pozitív összetevőket és csak az а-hullám jelentkezik. A P III. a legkevésbé elnyomható komponens. Carotis nyomással, hűtéssel, kémiai ingerekkel, kis mértékben befolyásolható. Áttérve a legnagyobb pozitív hullám, a ű-hullám elemzésére, fontos tudnunk, hogy a 5-hullám nagysága a retina reakció és funkció képességének mértékéül használható. Létrehozója a P II. componens. Mivel rövid látencia után lép csak fel, lezajlott fotokémiai reakciók eredményének tekintik, melyek hatásukat a retina elemekre csak megfelelő koncentráció és inger-summálódás után fejtik ki. Létrejöttét általában a látóbíbor szétbomlásával hozzák kapcsolatba. Az inger erősségének fokozásával, logarithmikusan növekszik a 5-hullám nagysága. Úgyszintén nagyobb a látóbíbor regenerálódásától függően sötétadaptáció hatására is. Ha rövid hullámú, 430 mp, körüli fénnyel megvilágítják a szemet, mely hullámhosszra főleg a pálcikák érzékenyek, a bhullám kifejezettebb lesz. Nagyon érzékeny oxigénhiányra. Carotis compreszszióra fokozatosan csökken a 6-hullám nagysága. A P II. componens jelenléte, a látóidegben is visszatükröződik és a látás szubjektív érzetét okozza. P1I. nélkül a nervus opticuson fény hatására impulzus hullám nem halad keresztül. A c-hullámot a kis késéssel kezdődő és lassan emelkedő P I. összetevő hozza létre, mely csak sötét adaptáció után regisztrálható. Világos adaptáció, valamint gyenge, vagy rövid ideig tartó inger esetén, a c-hullám hiányzik. A c-hullám főleg csapokból álló retinánál hiányzik ; akkor sem váltható ki, ha a pálcikákat már nem ingerlő hosszú hullámú fény éri a szemet. Az a tény, hogy P I. világos adaptáció hatására eltűnik, mutatja, hogy a skotopikus állapotból a fotopikus állapotba történő átalakulás folyamatával kapcsolatos. Szerepe úgy fogható fel, mintha a rétinát a P 11. componensre sensibilizálná, s objektív mértékét adja az adaptáló képességnek, mivel a világossághoz való adaptáció után eltűnik. A c-hullámmal eszerint meg lehet határozni a sötét adaptációs állapot stádiumát. Abban az esetben, ha a szemet gyakori intermittáló fényingerek érik. a következő jelenséget figyelték meg : kis latens periódus után a görbe a ő-hullám magasságáig emelkedik, majd a fényinger szaporaságának megfelelően, kis hullámok képződnek. Ez a kis hullámsor akkor léphet fel, ha a 6-hullám ugyan kialakul, de az első inger után nincsen már elegendő idő újabb 6-hullámok képződésére. így az ún. áramlási hullám az inger szaporaságával, frekvenciájával megegyező, de csak mp-kénti 18 fényingerig. 20—22 mp-kénti frekvencia felett ezek a kis hullámok összefolynak és helyettük lapos sinus görbe képződik. Kialakulása megegyezik a fusio létrejöttével, tehát azzal a frekvenciával, melynél az egyes ingerek már subjective sem 178
