Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
különíthetők el egymástól és állandó fényinger érzetét keltik. A subjectiv és objectiv fusio értéke megegyezik. Természetesen a frekvencia, melynél a fusio elérhető — a Ferry—Porter törvény értelmében —, az inger-erősség logarithmusának arányában változik. Ha a frekvenciát 50 ciklus felé emeljük, akkor már csak positiv oldalon jelentkező egyenes vonalat kapunk. Gránit egyes állatfajoknál végzett vizsgálatai alapján két retina fajtát különböztet meg, az E és az 7 típusú retinát. Az E típusos retina az emlősökre jellemző, míg a szárnyasok, kétéltűek, halak egy részénél az I típusú retina található. Az E (excitatio, ingerlési) típusú retinára jellemző, hogy a P II. dominál, mely mint láttuk, pálcikákhoz kötött reakció. Ennek megfelelően nagy a Ъ- és c-hullám. A nervus opticuson főleg a fényinger bekapcsolásakor regisztrálhatók az impulzusok. Ha E retinát intermittáló fény éri, az első megvilágítás után alacsony 6-hullám képződik, majd fnsiót okozó frekvencia esetén hullámvölgy alakul ki. A fusiós frekvencia kritikus értéke viszonylag alacsony. Az E retina prototípusa a macska pálcikákból álló retinája. Az I (impeditio, gátló) típusú retinánál a csapokhoz kötött P III. túlsúlya mutatkozik. Ezért a görbére jellemző a széles, mély а-hullám, valamint az inger megszűnésekor kialakult, elnyújtott kioltási görbe. A n. opticusban főleg a fényinger megszűnésekor futnak végig impulzusok. Sorozatos fényingerre megfelelő negativ hullámokkal reagál, majd a kritikus fusiós frekvencia érték elérésénél hullámdomb képződik. / típusra jellemző a galamb retinája. Az emberi retina kevert összetételű, mivel az E típusú retina közepébe I típusú retina van helyezve. Ennek megfelelőek azok az eredmények is, melyeket a perimetriás ERG-vel, valamint adaptációs vizsgálatok révén kapunk. Francois és Monnier az ERG-t elektroencefalogrammal kapcsolták össze. Azt tapasztalták, hogy ERG alpha hullámának ritmusa megszűnik, vagy majdnem teljesen kisimul, ha a retinát fény éri. Jellemző, hogy az alpha hullámok blokkja csak ERG ^-hullámának megjelenése után jön létre. A A potenciál és alpha hullám megszíínése között általában 100 m. sec. az időkülönbség. Intermitáló fényre, ha ennek változása 20 frekvencia sec.-nál kevesebb, az ERG ritmusa fölveszi a megvilágítás ritmusát. Az ERG klinikai felvételének módszerei közül két eljárás terjedt ki. Az egyik Monnier és Spilberg módszere, melynél az aktiv elektród egy nedves vatta szál, melyet az érzéstelenített corneára helyeznek, s erősítőként encefalografot használnak. Újabban nasopharyngealis elektróddal is készülnek felvételek. A másik eljárás, melyet klinikánkon is használunk, Karpe módszere, melynél az aktiv elektród az érzéstelenített corneára helyezett, fiziológiás konyhasóval töltött kontaktkagyló, míg az indifferens elektród a homlokra helyezett ezüstklorid lemez. Az extraocularis zavarok semlegesítésére, valamint a pislogás meggátolására szemhéj terpesztőt alkalmazunk. Erősítésre, valamint a potenciál változás és megvilágítási idő jelzésére, kétsugarú átalakított EKG gép szolgál. Megvilágítási inger 80 Lux, melyet fénymérő segítségével 40 wattos égő távolságának pontos beállításával kapunk. A felvétel készítésénél sok zavaró körülmény jelentkezhet, így pl. a közelben levő világítási vezetékek, pislogási reflex, szemmozgás, légbuborék a kontaktkagyló alatt, mely megszakítja a kapcsolatot a cornea és az elektród között, a pupilla mozgása. A kontakt-kagyló szabálytalan, hypermetrop astigmiát okoz, mely 8,0 D-t is elérhet, — azonban a correctio utáni felvétel nem különbözik a correctio nélkülitől. A felvétel világos és sötét adaptáció után történhet. Világos adaptációnál 179
