Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
Ha haránteltérés miatt a külső egyenes izom is műtétre szorul, úgy a varrat behelyezése után ezt az izmot a műtéti területről elhúzzuk és az izomlécbe rögzítő fonalat helyezünk, amellyel az asszisztens a szemgolyót befelé és kissé felfelé fordítja. Az 01. hátrahelye2ésénelc menete a következő. A jobb szemen а VIII., illetve a bal szemen а IV. óránál a limbushoz közel scleraöltést helyezünk be. Ezzel az asszisztens a szemgolyót be- és kissé felfelé fordítja. Kívül-alul kb. 14 mm-re a limbustól kis ferde kötőhártyametszést ejtünk, amelyet felfelé a külső egyenesig meghosszabbítunk. A külső egyenest az alsó széle mentén tompán felszabadítjuk és izomhoroggal, vagy még inkább tompa kampóval a műtéti területből elkampózzuk. A lateralis kötőhártya-lebenyt a subconjunctivalis szövettel együtt az előre beoltott 2—3 varratnál fogva, vagy hajlított üveglapoccal eltartva a műtéti területet feltárjuk. Mint ismeretes, az alsó ferde elülső tapadási pontja a külső egyenes izom tapadásától átlagban 10 mm-nyire van hátrafelé, ezen izom hasa alatt, vagy közvetlenül annak alsó szélénél. Egyénenként különbözően lazább, vagy szorosabb kötőszövetes összeköttetésben van a külső egyenes izom hüvelyével és a környező szövetekkel. Ezektől legcélszerűbben tompán szabadítjuk fel előre-lefelé, majd az izmot csípőbe, vagy horogra fogva hátrafelé is izoláljuk. A horog gombja felfelé nézzen és behelyezése a tapadástól ne történjen lejjebb, mint 4—5 mm, hogy így az alsó egyenes és az alsó ferde kereszteződésének helyét ne érintse. Az izmot különösen a hátsó szélénél kell óvatosan elkülöníteni az itteni bonctani viszonyok miatt. A macula ugyanis általában 1—2 mm-nyire van az obi. inf. tapadásának hátsó pontjától. A tapadás szélessége általában 8—10 mm, de szélső változatok 5—14 mm-ig előfordulnak. Általában a látóidegtől 4 mm-nyire van az alsó ferde hátsó tapadásának pontja (szélső változatok : 2—7 mm). Különösen a szélesen tapadó izom van közel a n. opticushoz, sőt néha az izomhüvely rostjai a látóideg hüvelyére kúsznak és azzal összekapaszkodnak. Ugyancsak szoros itt az anatómiai közelség a hátsó ciliaris erekkel és idegekkel, melyek a látóideg belépési pontját kb. 3—5 mm-es körben körülveszik. A v. vorticosa lat. sup. 8—10 mm-re van felfelé az obi. inf. tapadásának hátsó pontjától, a v. vortic. lat. inf. pedig 8 mm-rel van lejjebb. Ha az obi. inf.-t a fent leírt óvatossági szabályok szerint kellőképpen izoláltuk, akkor akár horog, akár csipesz segítségével két 6—0 catgut-öltést (még célszerűbb 4—0 nylon-fonalat használni) helyezünk el az izomba, lehetőleg közel a tapadáshoz (1. ábra). Ezeket csomózzuk. Az asszisztens a csomózott fonalakat proximalfelé húzza, mire az izmot a tapadásnál — esetleg a horog védelme mellett — laposan levágjuk 1—2 mm-nyi izomlécet hagyva a sclerán. Mint már említettük, különösen a hátsó tapadás területén vigyázzunk a környező szövetekre, de azért fontos, hogy ne hagyjunk a sclerán rostokat, mert ez az eredményt nagymértékben ronthatja. A teljesen izolált izom levágva jól hátracsúszik. Egyes szerzők az izmot izomcsípőbe fogva vágják le és a varratokat azután helyezik az izom distalis végébe ; mi inkább a fent leírt eljárást gyakoroljuk. A felszabadított izmot a szükséges mértékben hátrahelyezzük, úgy, hogy finom tűvel a sclera egész felületes rostjaiba öltjük a fonalakat. A legkisebb hátrahelyezés 4 mm, a legnagyobb 10 mm lehet. Ennél több azonban nem, mert az alsó ferde hossza az alsó egyenessel való kereszteződése után mindössze 15 mm. A retropositio helyét bizonyos gyakorlat után már becslésre is lehet bízni, de azért helyesebb a scleraöltés helyét tusba, vagy gentianába mártott körzővel megjelölni. Igen fontos az alsó ferde forgató hatása miatt az új tapadási vonalat az eredeti tapadással párhuzamossá tenni. Az esetek 160
