Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 3. szám
manyos munkájukkal: Goldzieher Vilmost, Szily Adolfot, id. Csapody Istvánt és Liebermann Leót. Életben lévő szeretett és nagyrábecsült alapító tagjainkról később emlékezem meg; természetesen ők is osztoznak nagyjaink érdemeiben és hálánk őket is megilleti. A lendületes munka eredményeképpen Gr ász Emil már 1907-ben, a III. közgyűlés elnöki megnyitójában boldogan jelenthette, hogy a kezdet nehézségein túl vannak s most már magasabb célokat tűzhetnek ki. Az igazgatóválasztmány nevében nagyszabású programot adott: az ország qllátása szemész-szakorvosokkal, a szemorvosok továbbképzésének biztosítása, szemkórházak és kórházi szemosztályok létesítése, a tudományos munka lehetővé tétele, a szemészet helyének és tekintélyének biztosítása az orvosi szakmák között, a nemzetközi kapcsolatok felvétele és kibővítése, vakságügy. trachomaügy, magyar szemészeti tankönyv és kézikönyv megírása stb. Mindezen célkitűzések jelentős része, miként tudjuk, s mint a további elnöki és titkári beszámolókban is olvashatjuk, a következő évek folyamán meg is valósult. Érdekes, és nagyon megszívlelni való az elnökj megnyitó utolsó két mondata : „De különösen büszkék lehetünk az összetartásra, mely közöttünk van. Az ügyvezető közgyűlést azon óhajtással nyitom meg, hogy ez az egyetértés állandó és zavartalan maradjon“. Erre az összetartásra és egyetértésre Grósz Erpil később is nagy súlyt helyez; kétségtelen, ebben látta a siker titkát. A taglétszám évről-évre nőtt; 1908-ban 81' volt, 1914-ben pedig elérte a 100-at. A ,,Szemészet“ c. lap, mely akkoriban mint aq О. H. melléklete jelent meg és 44. évfolyamába lépett, az Egyesület hivatalos lapja lett. A közgyűlésekről és a tudományos ülésekről részletes ismertetéseket közeit. Az akkori tudományos munka értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az g körülmény, hogy a Szemészet 1904-gyei kezdődő évfolyamai még a mai szemorvos számára is 1 bb nélkülözhetetlen forrásmunkát tartalmaznak. Például 1904-ben jelent meg Llaskovics klaszszikus tanulmánya, а „В l e ph а г о pl a szt i\k ár ól“, és Scholtz Kornél fontos közleménye „A trachoma földrajzi elterjedéséről M agy a rországo n“. Az 1907. évi szám hozta Scholtz Kornél nagyszabású, összefoglaló előadását, „A vakság okairól Magyarországon“. 1908-ban jelent meg Elaskovics első közlése plózis-operációjárói, melyet, mint tudjuk — most már az egész világon végeznek; \f914-ben Llaskovics javaslata a látóélesség új mértékegységéről, az oxyoptriáról stb. Az első világháború természetesen félbeszakítoíta az Egyesület tevékenységét, de utána újra hamarosan megindult a munka. 1920 májusában tartotta meg Elaskovics a 3. Schulek Vilmos emlékelőadást ,,A szemhéjkészítés problémáiról az alsó p ill á n“. Ez volt az első közgyűlés és tudományos ülés, melyen mint Elaskovics legfiatalabb másodorvosa, magam is résztvettem, sőt, már ugyanezen és a rákövetkező években úiár abban az örömben részesülhettem, hogy előadást tarthattam a tudományos üléseken. Így az azóta eltelt 36 évről személyes tapasztalataim alapján is beszámolhatok. 1922-ben az Egyesületnek belügyminiszteri rendelkezés értelmében alapszabálymódosítást kellett eszközölnie. Címe megváltozóit: a polgáriasabban hangzó ,,M agyar Szemorvostársaság“ lett és igazgató-választmány helyett tisztikart kellett választani. Csak később jöttem rá, hogy a rendelet rejtett célja bizonyos politikai befolyás érvényesítése lehetett. A tisztikar egyes tagjainak és ^ főleg az elnöknek személyében esetleg mód nyílt volna jobboldali befolyás biztosítására az Egyesület életében. A magyar szemorvosok dicséretére legyen mondva, ez sohasem következett be. Voltak ugyan néha kissé izgalmasabb választások, de ezeknek nem volt politikai színezetük. 146
