Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)

1955 / 2. szám

válaszolhatunk. Bland kísérleteiben a majmok mindig záradék negatív oltási trachomája emberen jellegzetes záradék pozitív trachomát hozott létre. De az emberi trachoma maga is jellegzetesen kétarcú. A virus és telepe, a záradék kifejezetten epitheliotrop. A kórszövettani elváltozások súlypontja : a beszűrődés, a csomóképződés, a hegképződés a hám alatt vannak, ahol záradék soha nincs. A felsorolt kötőszöveti elváltozások akkor kifejezettek, mikor már záradék alig van és alig kezdődnek, mikor még sok a záradék.E látszólagos ellentmondásra az egyik lehetséges választ Guénod és Nataf, Poleff adták meg, mikor felhívták a figyelmet Busacca által leírt Rickettsiákhoz hasonlító szemcsékre, melyek az epitheloid-sejtekben, ezek töredékeiben, a plastillákban és szabadon találhatók, lelőhelyükön a hám és hámalatti kötőszövet közti határhártyán folytonosság megszakítás látható. Véleményük szerint a hámlakó virus a trachoma későbbi szakaiban átalakul Ricketsoid testekké, melyek már kötőszövet-lakók és a trachoma kötőszöveti elváltozásaiért felelősek. Kis laboratóriumi állatokat trachomás anyaggal intravitrealisan oltva, csomó- és hegképződéssel járó gyulladás jelentkezett (Busacca, Szily, Poleff), positiv ricketsoidtest-lelettel ; e ricketsoid testek megtalálhatók trachomával oltott szövettenyészetben és tojásban is ; sőt trachomával oltott tetű végbelében is, honnan a trachoma emberre visszaoltható. Kimutatásukra legjobb módszer a negatív cyanochin módszer (Weigl): a ricketsoidok helye fehér marad. Barsky, Grom, Croissant elektromikroszkóppal vizsgálták a ricketsoid-testecskéket. — Számos trachoma-kutató a záradék ricketsoid-testté alakulását nem fogadja el. A kötőszöveti elváltozásokat a hámban levő virus toxinhatásával magyarázzák és létre is tudták azokat hozni a virus-szuszpenzio vírusmentes ultraszűrletével, toxin becseppentésével. Az elváltozás c зак addig tartott, amíg a csepegtetés, a hám szigorúan záradék-negatív maradt (Micsui, Tanaka, Yamasita). A toxin elméletével összhangban áll az az észlelés, mely szerint a záradék-pozitív hámsejtek mindig a csomók felett helyezkednek el (Okamura) így érthető, hogy a trachomások subconjunctivája, csomótartalma nem fertőző és hogy záradék-pozitív hámkaparékkal sem vihető őt a trachoma, ha azt subconjunctiválisan adták. A trachoma fertőző vírusa tehát a hámhoz kötött és csak a hámot képes fertőzni. A kötőszöveti elváltozásért nem élő kórokozó, hanem csak annak toxinja felelős.

A trachomakutatók harmadik csoportja annak ellenére, hogy a trachoma virus Ricketsoid testté alakulását nem fogadja el, mégis a záradékot és szabad elemi-kezdeti testeket nem tekinti a trachoma virus egvedüli megjelenési formájának. Arikawa és Kitamura trachomás anyag egéragyba oltásával könnyen passálható és szűrhető, tenyészthető ún. fix vírust nyertek (T-virus), mely az elemi testeknél lényegesen kisebb méretű és közelebb áll a valódi vírusokhoz. Nyúlba fecskendezve, T-antiserum nyerhető, mely a trachomás anyaggal való fertőzést kivédi (22). A T-virus analog a záradékblenorrhoeás anyag egéragyba oltásával létrehozott Braley-féle virussal (23). Elektronmikroszkópos vizsgálatok is arra mutatnak, hogy a nagyobb, elemi testeknek megfelelő részecskék a vírusnak csak egyik megjelenési formáját képezik (24), (25), (20), de vannak kisebb, csak elektronmikroszkóppal látható részecskék (26), ,,Z-testek“ : plasmoidburokkal körülvett részecskék, nucleoid testek, melyekből apró testecskék hasadnak le. Ezek a nagyobb, plasmoid burokkal körülvett részek hasadóképesek (10). Lehetséges, hogy a már záradék negatív esetek kötőszöveti elváltozásaiért, ezen apróbb virus részecskék felelősek.

Mégis nem ezen apró, jól szűrhető és könnyen tenyészthető részecskék képezik a trachoma virus legtipusosabb megjelenési formáját. A legtöbb kutató megegyezik abban, hogv átveszi a szovjet Moskovszkij véleményét, melyet Bergey (27) determinativ bakteriológiája és az 1951. évi nemzetközi mikrobiológiai kongresszus is magáévá tett, hogy a trachoma kórokozója a többi ún. nagy virussal együtt átmenetet képez a tvpusos, jól filtrálható és tenyészthető vírusok és a typusos Ricketsiák közt. Az északafrikai francia kutatók ezt megtoldják azzal, hogy a trachoma kórokozója nemcsak rendszertani átmenetet képez a Ricketsiák felé, hanem de facto át is megy Ricketsoid alakba. E „nagy vírusok“ egymással megegyeznek és a típusos vírusoktól különböz-119