Szemészet, 1955 (92. évfolyam, 1-3. szám)
1955 / 2. szám
A budapesti Orvostudományi Egyetem I. számú Szemklinikájának közleménye Igazgató : JRadnót Magda egyetemi tanár, az orvostudományok doktora A trachomáról (Összefoglaló referátum) * írta : К A H Ä Jí ÁGOST az orvostudományok kandidátusa A magyar szemorvosok 1941 októberében teljes ülést szenteltek a sulfamidok szerepének a trachoma gyógyításában (1). Akkor a sulfamid-készítményektől remélték a trachoma-kérdés felszámolását, és e remények egyes országokban (2) be is teljesültek. Ma a kórokozóra vonatkozó új ismereteink, új diagnosztikus és főleg therapiás eszközeink még időszerűbbé teszik a trachoma-kérdést, melynek végső felszámolásától talán nem vagyunk messze. A Nemzetközi Egészségügyi Szervezet megbízásából a trachoma világ-elterjedtségéről 1949-ben írt munkájukat Sidky és Freyche azzal az optimista mondattal fejezik be, hogy századunk tanúja lesz annak, hogy a világ e legelterjedtebb betegsége el fog tűnni a föld színéről (2). I. A kórokozó A Xoguchi-féle bacillus-granulosis (1926)-korszak elmúlt és Busacca eredeti felfogása is (1933), mely szerűit a trachoma kórokozója a Halber - städter-Provazek záradéktól független Ricketsia (,,R trachomae“) is már a múlté. Változott névvel (,,R. trachomatis“) és tartalommal azonban újabb közlésekben is szerepel a Ricketsia-elmélet (3, 4) : a trachoma kórokozójának rendszertani határát a Ricketsiák felé nem tartjuk élesnek. Egyesek a trachoma-záradék Ricketsoid-testekké való átalakulását is leírták (5, 6). A tudomány mai állása szerint a trachoma kórokozója virus és e vírussal kapcsolatos morphologiai képződmény a Halberstädter—Provazek-féle záradék (H. P. Z.) (1907) is. A H. P. Z. nem specifikus a' trachomára. Hasonló sejtzárvány záradékblenorrhoea, uszoda conjunctivitis, epitheliosis desquamativa (Leber—Provazek), sőt talán conjunctivitis vernalis (Kiéivé) eseteiben is található a kötőhártya hámsejtjeiben. Trachoma eseteiben sem mindig, és akkor is nem könnyen találhatók meg. Rötth és Kanyó magyar anyagon végzett vizsgálatai szerint is friss trachoma-esetekben 85—90, lieges esetekben 50%-ban csak akkor találhatók meg, ha elég sokáig keressük őket. Gyakorlati fontosságukat azonban az adja meg, hogy éppen a legfrissebb trachoma-esetekben, mikor még csak éppen a trachoma klinikai gyanujelei vannak jelen, vagy még azok sem, úgy a H. P. Z.-k nagyszámban és könnyen találhatók. A szovjet Grossfeld (7) szerint a trachoma legelső stádiumában a záradék -(- lelet a trachomagyanu alapja, és Wilson szerint, ha a trachoma első 3 hetében záradék nem mutatható ki, úgy az nem is fog trachomának bizonyulni (8). Ezért a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet Trachoma-szakértőinek 1952-es határozata (9) fertőzés terjedésének megakadályozása céljából szükségesnek tartja trachoma endémiás vidéken a nem specifikusnak látszó conjunktivitások esetében is a kötőhártya-kaparék vizsgálatát záradék szempontjából. A záradék-vizsgálat, a réslámpás-vizsgálaton kívül, a trachoma korai diagnosisának egyik alapja (Mac Callan). E nagy gyakorlati jelentőség miatt fontosak azok a közlések, melyek arról szólnak, hogy honnan célszerű a kaparékot venni és hogyan célszerű azt megfesteni, hogy könnyen találjunk záradékot. * A Szemész Szakcsoport 1954. évi nagygyűlésén (1954. május 29-n) tartott referátum. 116
