Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
cornea 150% HED azaz 900 r ill. 1200 г lencse 80% HED azaz 480 r ill. 640 г retina 33% HED azaz 198 r ill. 264 r (Az r-ben megadott értékek közül az első levegőben, a második visszasugárzással értendő.) Végeredményben leszögezték, hogy az emberi szem relatíve nagy dosisokat bír el károsodás nélkül s ezzel erősen megingatták a szem kifejezett sugárérzékenységéről szóló általános hiedelmet. Desjardins (9) 1931-ig összeállította az irodalomban addig közölt emberi szem-sugársérüléseket és csak 100 esetet talált. El kell gondolkozni azon, hogy a szem környékén mindennaposán — gyakran különösebb védelmi intézkedések nélkül — végzünk besugárzásokat komolyabb sérülések nélkül, így az orr-melléküregek, agydaganatok stb. röntgenbesugárzásánál ritkán találkozunk szövődményekkel. Az általánosan elfogadott hiedelem a nagy sugárérzékenységről nyilván a régebbi bizonytalan adagolási technika rovására írható túladagolás következménye volt, nem pedig therápiás kautélákkal végzett sugárkezelés elkerülhetetlen mellékhatása. A kérdés fontossága mellett érdekes, hogy emberre érvényes biztos tolerancia-értékek még ma sem ismeretesek. , Talán a legnagyobb figyelmet a katarakta-képződés lehetősége keltette fel s így korszerű adatokkal is szolgálhatunk. Megemlítjük, hogy hazai irodalmunkban Horay (10) ismertetett sykosis barbae miatt besugárzott esetet, ahol a katarakta nyilvánvalóan túladagolás következménye volt, mint arra a bőrsérülés és ektropium határozottan utalnak. Poppe (11) (1942) nyúlkísérletben 250 r, Cogan és Donaldson (1951) ugyancsak nyúlkísérletben 250 r után látott kataraktát. Előbbi szerzők és Hunt (13) (1947) az emberi tolerancia-dosist a HED körül vélik megtalálni s azt állítják, hogy 500—1000 r a kritikus dosisnívó, függetlenül attól, hogy a dosis kiszolgáltatása egy ülésben vagy fractionáltan történt. A sérülés a dosis nagyságával és a kísérleti alany életkorával összefüggésben van. A lappangási idő átlagban x/2 év. A kérdés újabban további részletekkel bővült. Ismeretes, hogy az atomfizika fejlődése lehetővé tette mag-energiák sugárzás alakjában való felszaba- . dítását és ezzel az accidentális és professionális sugársérülési lehetőségek fokozódtak. Cogan, Martin és Kimura (14) atomtámadás után emberen a lencse hátsó falán pontszerű opacitásokat, degenerátiókat figyelt meg. A feltételezett dosis 500—1000 r-gamma volt, de nem ismeretes a neutronok szerepe. Abelson és Krüger (15) magfizikusok professionális lencse-sérülését írták le, mely a hátsó falon jelentkezett pontozottság formájában. A sérülést cyclotron-sugárzás okozta, mely nagyrészt neutron-, kisebbrészt gamma-sugárzásból áll. Ismételt kisebb dosisok összeadásáról volt szó, mely Gray (16) átszámítása szerint 2500 r-nek felelt meg. Más átszámítás alapján Stone (17) adosist meglepően alacsonyra, csak 125 r-re teszi. Hempellmann, Lisco és Hoffmann (18) nucleáris eredetű sérülésénél a dosis a fejen számítva 390 rrtg és 26,4 rgamma volt. Említésreméltónak találjuk, hogy a különböző hullámhosszúságú sugaraknak a lencsére gyakorolt hatásában a 124 kV-tól 50 MV-ig terjedő tartományában nem mutatkozott significans különbség (Clark és Sykowski) (19). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy több szerző tanulmányozta a kataraktakeletkezést, mint az általános sugárhatás rész jelenségét. Leucutia (20) adatai szerint állatokban (lúd, disznó) az egész testre adott 400—600 r után eonjunctivális és intraoculáris vérzések, exsudátió és septikus chorioditis léptek ' I
