Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
fel. Terhes állatokban a magzat szeme is sérült. A sérülés nem direkt sugárhatásra következett be (mert fedett szem esetén is létrejött), hanem az általános sugárhatásnak a részjelensége. A korszerű adatok birtokában megállapíthatjuk, hogy a Rados és Schinz által megadott tolerancia-dosisok általában helytállóak. A szem egyes részei károsodás nélkül elviselik a HED-t, azaz mai fogalmazás szerint a 600 r, ill. 800 г dosist középkemény sugárzásból. Feltehető, hogy a sugárritmusnak a lenese rossz erezettsége miatt különösebb befolyása nincs, mert a kumuláció teljes. Az eddigieket összefoglalva azt állíthatjuk, hogy a felnőtt szem nem nagyon sugárérzékeny. Minden valószínűség szerint közepes sugárérzékenységgel bír s ebben a vonatkozásban leginkább a bőrrel hasonlítható össze, mely tudvalevőleg a sugárérzékenységi sorozat közepén foglal helyet. Indokoltnak tartjuk ezek alapján azt az állítást, hogy a szem daganatainak racionális sugártherápiája nem lehetetlen. Ennek a tételnek bizonyítása céljából felvázoljuk a mai sugárteehnika ismeretében a szem daganatainak sugárkezelési indikációit, különös tekintettel a sugárfizikai viszonyokra. A mai sugártechnika röntgen- és rádium-besugárzást alkalmaz a szem daganatainak gyógyításában (újabban mind nagyobb szerephez jut a strontium radioaktív isotopja). A feladat az, hogy a daganatot az ép szövetek lehető legnagyobb kímélése mellett pusztítsuk el. Sugárfizikai szempontból a szem az orbitában elhelyezett kissé szabálytalan gömb. A legfontosabb méretek Testűt (21) szerint a következők : orbita sagittális tengely................................ 40—50 mm frontális szélesség ............................. 40 mm vertikális tengely............................... 35 mm bulbus sagittális tengely................................ 24,27 mm transversális tengely......................... 24,32 mm vertikális tengely............................... 23,60 mm A szemhéjak vastagsága kb. 3—4 mm. Az elülső szemcsarnok mélysége 3,5 mm, azaz a lencse mellső felszíne a bőr felszínétől minimálisan 6,5 mm-re van. Az egyéni különbségek figyelembevételével megállapodhatunk abban, hogy a lencse kb. 5 mm mélységben van a bőr felszínétől. A szem egyes közegei élettani körülmények között is különböző mértékben nyelik a sugárzást. Az abszorpció változik a pupilla nagyságával, az accomodátióval, a lencse esetleges hiányával és az életkorral. Végső fokon a különbségeket az alb./glob. hányados irányítja s tudjuk, hogy az alb. mennyisége idősebb korban nő. Sajnálatos és pótlásra szoruló tény a sugárbiológiában, hogy nem ismerjük pontosabban a szem egyes részeinek különleges sugárelnyelő képességét. Közelebbi adatok hiányában ezeket egyformának vesszük. Az indikációs területek értelmezése céljából a szokásos sugártechnikák mélydosis görbéit (isodosisok) ismertetjük és a szem horizontális metszetének vázlatára vetítjük. A fentiekből az következik, hogy a szokásos röntgen-mélybesugárzás és félmélybesugárzás során az orbita és a bulbus teljes hosszában és szélességében átsugározható. A cornea és a lencse tetemes dosisokat kapnak, ezért sérülések várhatók. A sérülés veszélye csökkenthető azzal, ha ventrális sugárbelépési kaput nem alkalmazunk, csak oldalsó és ferde mezőket. c 3
