Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A szem és vérkeringést zavarok közti összefüggés szovjet szerzők munkái alapján írta: PALICH-SZÁNTÓ OLGA A szovjet szemészeti irodalomból ismertetni fogjuk azon jelentősebb munkákat, melyek a szem és a vérkeringési zavarok közti összefüggésre vonatkoznak. Az idevágó közlemények között az első helyet Szamojlov prof. könyve foglalja el, melyet nagy fontossága miatt kissé részletesebben ismertetünk, Arhangelszkij prof. recenziója alapján. Ez a mű a retina oedemájával foglalkozik, éspedig úgy a szem betegségeivel, mint az egész szervezet általános megbetegedéseivel kapcsolatban. Szerző szerint a retina hidrofil szövetében bizonyos megbetegedéseknél, már a korai stádiumban vizenyő jön létre. Ez az oedema ilyenkor szemtükörrel ugyan még nem állapítható meg, de funkcionális zavarok, éspedig látótérkiesések a látótér paracentrális részében már igen korán jelentkezhetnek. Ezeket a kieséseket, melyek a vakfolttal állnak összefüggésben, illetve azok szomszédságában lépnek fel, szerző oedemascotomáknak nevezi. A legkülönbözőbb megbetegedéseknél, mint pl. chorioretinitis, glaukoma, pangásos papilla, neuritis optici és végül a hypertonia betegségnél fellépő scotomák közötti hasonlóságok és különbségek, gondos klinikai megfigyelések tárgyát képezték Szamojlov intézetében. A könyv hat fejezetre oszlik. Az 1. fejezet a retinalis oedema pathogenezisével foglalkozik. A II. a retinalis oedema kimutatására szolgáló vizsgálati módszereket írja le, elsősorban szerző saját kampimetriás módszerét, melyet 1922-ben közölt. Fotográfiai regisztráló módszerével pontosan meghatározza a vakfolt kiterjedését és alakját. Hivatkozik más orosz szerzőkre, nevezetesen Kulikovra, Szivosinszkijra és Dasevszkijra, kik a kampimetria terén nagy fokban tökéletesítették Bjerrum módszerét. A vakfolt ezen vizsgálatok szerint provokációs eljárásokkal, melyeknek részletezésébe nem mehetünk bele, kiszélesíthető bizonyos esetekben, melyeket szerző retinalis oedemára hajlamosaknak tekint. A III. fejezetben szerző kísérleti alapon próbálja a retinalis oedema pathogenezisét megvilágítani. Itt még számos probléma vár megoldásra. Arhangelszkij recenziójában élesen bírálja szerző magyarázatát, melyet a kísérleti vizsgálataihoz fűz. A IV. fejezetben a szemgolyó különböző eredetű gyulladásos megbetegedéseihez társuló retinalis oedemát tárgyalja, melyet gyulladásos oedemának nevez. Az V. fejezet a glaukoma kapcsán fellépő rét. oedemáról szól. Végül külön fejezetet szentel szerző a hypertoniánál fellépő rét. oedemának. Szerinte hypertonia esetében igen gyakran találjuk a retina oedemáját a vakfolt pontos vizsgálata esetén. Ezeket az elváltozásokat Tovbin 1948-ban írta le és ábrákkal illusztrálta. A scotomák alakja sarlóalakú, gyakran félköralakú volt. Ez a könyv, mely tele van eredeti elgondolásokkal és ötletekkel, a vakfolttal kapcsolatos scotoma-vizsgálatok tekintetében egyedülálló az irodalomban. A retina oedemáját Rokickaja is tanulmányozta, éspedig különös tekintettel a glaukomára. Az érfal áteresztőképességének jelentősége, nevezetesen pedig az intraocularis nyomásra való hatása még nincs tisztázva. Golovin 41
