Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
szerint a glaukoma-probléma lényegét ez a kérdés képezi. Haemodinamikai tényezők az érfal áteresztőképességének egyidejű megváltozásával a szövetekben folyadékfelhalmozódáshoz, tehát oedemához vezetnek. Ez az oedema bizonyos fokig tehát az érfal áteresztőképességére engedne következtetni. Bjerrum, Szamojlov, Evans, Dasevszkij és mások meglehetősen részletesen ki is dolgozták a retina oedemájának topográfiáját, mely lényegében perivascularis és peripapillaris. A retina-oedema kimutatása scotomák alakjában csupán a legfinomabb vizsgáló módszerek segítségével lehetséges. Bjerrum módszerét, mely ezen scotomák kimutatására szolgál, Dasevszkij úgynevezett kontraszt-scotometriájával tökéletesítette. Ez a módszer kétféle színű objektummal dolgozik, éspedig fehérrel és szürkével, melyek vonallal vannak elválasztva. A szürke színű objektummal már olyan finom retinaelváltozás is kimutatható, mint a perivascularis, illetve peripapillaris oedema, mely a fehér színű objektummal még normális viszonyokat tüntet fel, azaz az elváltozás rejtve marad. Rokickaja klinikai kísérletekben tanulmányozta az angioscotomák alapján a retina-oedema viselkedését különböző anyagok hatására. Sikerült megállapítania, hogy adrenalin becseppentésre a vakfolt egészséges szemeken kifejezetten megkisebbedett; ugyanezt tapasztalta angioscotomák tekintetében is. Glaukomában ezzel szemben az angioscotomák szürke objektummal gyors növekedést mutattak. Ez a megnövekedés 2 óra hosszat állott fenn. Szerző az adrenalin érszűkítő hatásán kívül az érfal összetömörülésével magyarázza ezen jelenségeket. Hasonló módon tanulmányozta szerző a pilokarpin, továbbá a dionin hatását a retina-oedemára. Egészséges szemek eltérő módon viselkedtek, amennyiben ezeknél gyógyszeres kísérletekkel sem a vakfolt, sem az angioscotomák elváltozásai nem voltak kimutathatók. 10%-os konyhasóoldatnak a bőr alá fecskendezése a vakfolt és az angioscotomák gyors megkisebbedését váltotta ki egészséges szemeken, ami 6 órán keresztül állott fenn. Ez világosan mutatja a hypertoniás XaCl oldat folyadékelvonó hatását a szövetekből. 10%-os NaCl-oldat becseppentése ugyanolyan hatást váltott ki, mint a befecskendezés. Erős feketekávé ivása után az angioscotomák egészséges egyéneken is kiszélesedést mutattak. Ez a próba tehát nem bír, szerző szerint, azzal a specifikus jelentőséggel, melyet glaukomásoknál tulajdonítanak neki. Dobromiszlov munkája a kapilláris vérkeringésnek a retina folyadékcseréjére való hatásával foglalkozik. Szerző, aki Szamojlov iskolájához tartozik, a retina-oedemát a glaukoma fontos és igen finom tünetének tekinti, mely, szerinte, nagy diagnosztikai jelentőséggel bír. Orosz szerzők már régebb idő óta figyelemre méltó jelentőséget tulajdonítanak a vérkeringés szerepének a glaukoma pathogenezisében. Már Adamjuk vérkeringési zavarnak minősíti a glaukomát és az intraocularis nyomás megnövekedését csupán secund ár jelentőségűnek tekinti. Később Golovin, aki az alkaloidák (atropin, kokain, pilocarpin, eserin) hatását tanulmányozta egészséges és glaukomás szemeken, a hatáskülönbséget az érrendszernek az intraocularis nyomásra gyakorolt reguláié hatása megváltozására vezeti vissza. Ez a szabályozó szerep glaukomásoknál nem működik normálisan és főleg az érfal áteresztőképességét változtatja meg, ami az intraocularis nyomás megváltozását, illetve emelkedését vonja maga után. Odincov ugyancsak ezen felfogást tartja helyesnek. Szamojlov 1922-ben elsőnek állapította meg, hogy a vakfolttal összefüggő vonalszerű scotoma glaukomásoknál pilokarpin hatására megkisebbedik és ezt a jelenséget a glaukoma korai eltptünetének tekinti. Dekompenzált glaukomában az oedema jelei könnyebben ismerhetők fel, mert a bulbus elülső felszínén is 42
