Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 1. szám
Az Országos Onkológiai Intézet (tudományos vezető: Wald Béla, az orvostudományok kandidátusa) Radiológiai Osztályának (osztályvezető : Rodé Iván, az orvostudományok kandidátusa) közleménye : A szem és környéke rosszindulatú daganatainak sugárkezelése írta : BÓDÉ IVAK A szem különleges anatómiai helyzete, szerkezete és fontos élettani működése miatt a szemmel kapcsolatos diagnosztikai és therápiás ténykedések a szemész-szakorvos csaknem kizárólagos működési területét képezik. A sugártherapeuta aktivitását erősen korlátozza az a körülmény, hogy a besugárzás közvetlen és későbbi hatásait nincs módjában személyesen észlelni. Kialakult az a helyzet, hogy a szem kényesebb részeit érintő sugárkezeléseket szemészek végezték, a sugártherapeuta pedig csak a szem függelékeinek és környezetének megbetegedéseivel mert foglalkozni. Ez a magyarázata annak, hogy a szemészeti sugártherápia nem fejlődött egyenletesen : a szemhéjak és szemzugok daganatainak sugárkezelése mellett elsorvadt, ill. ki sem alakult az epi- és intra-bulbáris daganatok racionális sugárkezelése —- kivéve előrehaladott szakban (érthetőleg nem nagy sikerrel) — ezzel is növelve a sugártherápiával szemben fennálló bizalmatlanságot. A szemész és a sugártherapeuta között tehát nem alakult ki a helyes együttműködés : a szemész döntő szerepet kapott a besugárzási technika fejlesztésében és az eredmények ellenőrzésében, a sugártherapeuta pedig csak valamilyen exponálója lett a sugárforrásoknak, nem érvényesítve az egyéb localisátiók kezelése során szerzett hasznos tapasztalatait. A fejlődésnek leghatalmasabb gátja az a hiedelem, hogy a szem nagyon sugárérzékeny s emiatt principiálisan lehetetlen daganatait a törőközegek (cornea, lencse) és az érrendszer maradandó sérülése nélkül eredményesen besugározni. Kétségtelen, hogy a szem az intrauterin életben és fiatal korban sugárérzékeny. Terhes méh tévedésből eredő vagy kísérleti célzatú besugárzása után koloboma, rozetta- és csillag-képződés, mikrophtalmia stb. formájában sérülések jelentkeznek (Birch—Hirschfeld (1), H. Meyer (2), Tribondeau (3), Goldstein és Wechsler (4) stb.). A sérülés indirekt úton is létrejöhet, pl. a mellkas besugárzása után (Hippel) (5). A sugársérülés lényegének és körülményeinek rendszeres vizsgálata elsősorban Birch—Hirschfeld (6) és Chalupecky (7) érdeme. Állatkísérletekben és emberen szerzett megfigyeléseik szerint gyulladásos jelenségek után az epithel pusztulása, a kötőszövet heges átalakulása, az erek intimájának degenerátiója, katarakta és glaukoma jönnek létre. Rados és Schinz (8) nydíszemen történt besugárzások alapján megkísérelték számszerűen meghatározni az emberi szem egyes részeinek toleranciáját. Eredményeik átszámításon alapulnak, amennyiben az ember és a nyúl epilátiós dosisát 1 : 10 arányban határozták meg s ennek megfelelően az emberi és nyúlszem tolerancia-dosisa közti viszonyt is 1 : 10 arányúnak vették. A szem egyes részeinek tolerancia-dosisait az alábbiakban adták meg : Szemészet \ i
