Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
betegségek, amelyek különböző infectiók kapcsán észlelhetők. A gócfertőzés a szemészeket annál inkább érdekli, mert gyakran okoz szembetegségeket. Ezeknek a részletezésére igen messzire vezetne, így csupán felhívom a figyelmet arra, hogy a szemtüneteknek sajátosságai mellett útbaigazítással szolgálnak az ilyen betegek panaszai és az észlelhető általános tünetek. Gyakori panasz a beteg jó erőbeli állapotával összhangban nem álló nagyfokú fáradékonyság. Ezzel kapcsolatos a csökkent munkabírás, állandó álmosság érzése, valamint a kedélyállapot hullámzása. Sokszor említenek az ilyen betegek izületi panaszokat. Gyomor, bél, főleg motilitás zavarok szintén előfordulnak. Esetleges kisebb hőemelkedések, a szemtünetek változékonysága, enyhülése, különösebb ok nélkül támadó fellobbanása góckeresésre ösztönzi a szemorvost. Ezen általános tünetek megmagyarázhatók Speranshy megvilágításában, amely szerint a gócok bizonyos idő után az idegrendszerre hatnak, majd neurodystrophiás folyamatokat indítanak meg. Igen találóan jellemzi a gócfertőzés kérdését Parade olvképen, hogy a bonyolult mechanizmus középpontjába az allergiás folyamatot állítja, amelyre idegrendszeri és hormonális tényezők jelentős befolyást gyakorolnak. A góc kiküszöbölése mellett tehát az utóbbi két tényezőn keresztül is kedvező befolyást gyakorolhatunk a szembetegségre. Makacs kötőhártyagyulladások, felszínes szaruhártyagyulladások, szaruhártyaszéli fekélyek olykor csak a gócok kiiktatása után gyógyulnak meg véglegesen. Régóta meglévő gócok kiiktatása után is megmaradó conjunctivális értágulatokat és kanyargósságot lehet olykor tapasztalni. Ennek oka az érfalak bacteriális eredetű hyperergiás károsodása lehet. Ezért is fontos a gócok idejében történő szanálása. Nover klinikáikig eltérő és változatos szembetegségek kórképeit demonstrálta, amelyek szövettanilag hasonló érfal elválasztásokat mutattak. Jellemző volt az ér endotheljének elzáródáshoz vezető burjánzása, a média hyalinos elfajulása, az adventitia sejtjeinek sarjadzása, perivasculáris beszürődés, majd granuloma képződése. A szövettanilag hasonló elváltozások : arteriolitis obliterans, periarteritis nodosa különböző kórok folytán támadt hyperergiás gyulladás következményei voltak. Utóbbi években két olyan esetet láttunk, amilyenről Bötth is beszámolt, ahol a szemtekei kötőhártya felső negyedén izgalmi tünetekkel járó belöveltség támadt. Az elváltozás csak a szervezetben elrejtve talált góc megszüntetésével gyógyult meg. Gócokkal összefüggő szivárványsugártesti gyulladásban megbetegedett szemeken végeztünk néhány alkalommal az iridectomiával nyert szivárványdarabkákon szövettani vizsgálatot. Két egymástól eltérő szöveti képet láttunk. Az egyik friss allergiás szöveti gyulladás jellegzetességeit mutatta, a másikban diffus szivárványhártyagyulladás képe mellett a hyperergiás szöveti reactióra jellemző gócos granulomás beszűrődés volt megfigyelhető. Ugyanakkor a klinikai kép is túlérzékenységre engedett következtetni. Az idült uveitisek oka és gyógyítása a szemészet egyik komoly problémája. Thiel megállapítása szerint ezeknek 75%-a tuberculotikus illetőleg legnagyobb részt tuberculoallergiás és csak 25%-a lueses, ill. rheumaticus. Woods a klinikai kép alapján megkülönbözteti az uveitiseknek egy nem granulomás diffusabb formáját, amelyben a legfontosabb kórokozó a streptococcus és elenyészően csekély mértékben a gonococcus. A granulomás forma leggyakoribb kiváltója a tuberculosis és kis százalékban a brucella. A két különböző klinikai képből tehát némi következtetést vonhatunk le a kórokra vonatkozóan. A kétségtelenül leggyakoribb tuberculoallergiás uveitisekben legtöbbször a nyirokcsomókban rejtőzködik a góc. Ezeknek fizikálisán, röntgennel való kimutatása ritkán szokott sikerülni. Útbaigazíthatnak réteges röntgen felvételek, a qualitativ vérkép észlelése diagnosztikus tuberculin 172
