Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)

1954 / 2. szám

és Filipp röviddel előbb megjelent közlésükben pedig a hypothalamus régió tuberalisának roncsolásával az anaphylaxiás schockot állatkísérletben meg­gátolni vélték. Az elmondottak alapján is nyilvánvalóvá válik, hogy az idegrendszernek az eddiginél sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a allergiás betegségek keletkezésében. Ilyen átértékelés mellett természetszerűen hat Adó meg­állapítása, hogy az allergiás reactiókészség kifejlődését és menetét irányító tényezők közül a legfontosabb az agykéreg. Ezen általános vonatkozású megismerések jelentkeznek a szemészet terü­letén is és rányomják bélyegüket a legutóbbi évek allergia kutatásaira. Lássuk ezek után milyen problémák foglalkoztatták azen a téren a szemészeket, milyen újabb megállapításokat tette, vannak-e a gyógykezelés terén ered­mények, a gyakorlat mennyiben igazolta az elméletet. A szem túlérzékenységi reactióinak leghétköznapibb, de egyben leg­gyakoribb formái a szemhéjszél, kötőhártya és felszínes szaruhártyagyulla­­dások. Ezen allergosisok gyakran azáltal jönnek létre, hogy pl. a kötőhátya külső allergiás ingerekre sensibilizálódik, majd megbetegszik. A különböző növényi anyagok, gombák, iparban használatos vegyitermékek, festékanyagok mellett, főleg a gyógyszerek okozta érzékenyítés játszik jelentős szerepet. Az ipari dolgozók számának emelkedése magyarázza az ilyen természetű megbetegedések gyakoriságát. A szemészetben cseppek, kenőcsök formájában gyakorta használt újabb gyógyszerek : chemotherápeuticumok, antibioti­­cumok sokszor okoznak allergiás kórképeket. így előfordul, hogy a nem allergiás kötőhártyahurut penicillinnel, streptomycinnel történt helybeli ke­zelése sensibilizálva a kötőhártyát, allergiás jellegűvé válik. Különböző szer­zők véleménye egyezik abban, hogy főleg az ilyen epitheliális allergosisok esetében értékelhető a bőrpróba pozitivitása. Másmódon keletkezett sensi­­bilizálódásra támadt szembetegségekben újabban több szerző kétségbevonja a bőrpróba értékesíthetőségét és más kritériumokat keres a diagnosis alá­támasztására. Charamis streptomycinnel foglalatoskodó betegápoló nővérek egynegyedén észlelt allergiás tüneteket. Legtöbbször a kezeken dermatitis, ugyanakkor a szemeken kínzó szemhéjszél-kötőhártyagyulladás mutatkozott. Gurrant néhány betegén szemhéji bőrgyulladást észlelt antistin huzamosabb használatára, az expositiós próba is pozitív volt ezekben az esetekben. Magunk évek óta használjuk az antistint localisan is mint antiallergikumot, azonban soha ilyen megbetegedést nem láttunk. Említésre érdemes, hogy egyes munka­­területeken, mint élelmiszerraktárakban, kertészetekben nagynak találták a levegő gombaspóra tartalmát és egyes szem- és bőrbetegségekben megálla­pították kóokozó szerepét. A túlérzékenységet szigorúan egy bizonyos gomba­­fajtára mutatták ki. Az utóbbi években gyakran használunk műanyagból készült prothesiseket, amelyeket teljesen ártalmatlanoknak tartunk. Annál érdekesebb Macivor közlése, aki száz betegét polymerisált methylmethacrylat műszemmel látva el nyolcon feltűnő túlérzékenységet észlelt. A kötőhártya­zsák kivörösödött, vizenyőssé vált és kínos égő érzés jelentkezett, amely rögtön megszűnt, amint a műanyagot üvegből készült műszemre kicserélték. A kötőhártyazsák bacteriológiai lelete negatív volt, a bőrpróba azonban positivitást mutatott. Ez a megfigyelés hasonló panaszok esetén eszünkbe kell, hogy jusson. Ebben a csoportban említhetjük még a légzőutakon, táp­csatornán át bejutó allergéneket is, amelyek szintés okozhatnak szembeteg­ségeket. A bőrön és a nyálkahártyákon át ható allergének esetében döntő a permeabilitás kérdése, ami a kóroknak a visszatartását, illetőleg a szer­vezetbe való bejutását meghatározza. Mitől függ a nyálkahártyák adott időpontban való átjárhatósága, míg azt megelőzően a kórokozó allergén nem 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom