Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
az ő útmutatása alapján a klinika összes orvosai már hosszabb idő óta rendszeresen igyekeznek a tokot — ha az bármely okból elszakadt — minden esetben, utólag teljesen eltávolítani, miközben az eljárás kiviteli módjának minden részlete fokozatosan annyira kialakult, hogy módszerről beszélhetünk, amelyre természetesen csak akkor kerül sor, ha az intracapsularisnak tervezett műtét kivitele közben a tok bármely okból elszakadt. A módszert Kettesy röviden megemlítette már a Blaskovics—Kreiker (Kettesy)-féle műtéttan első kiadásában, egy ábrával is illusztrálva. (380. oldal, 584. ábra.) Ez a pársoros ismertetés azonban nem ad kellő tájékoztatást sem a kivitel részleteiről, sem a segítségével elérhető eredményekről. 1945 január 1. óta 1953 szept. 1-ig 2063 öregkori hályogot operáltunk. Ebből 1367 (66,26%) volt tokos és 626 (33,74%) extracapsularis. 650 esetben (31,5%) azonban sikerült módszerünkkel teljes utólagos tokkihúzást végezni. Statisztikánk alapját válogatás nélküli esetek képezik. Minden 40 éves vagy idősebb beteg esetében — a hályog milyenségétől (duzzadó, complicalt stb.) függetlenül — megkíséreljük az intracapsularis extractiót. Ettől az alapelvtől csak különleges esetben (összenövések, katarakta accreta) tekintünk el. A tokos műtétek közé számítottunk néhány d:-al jelzett esetünket is, ami azt jelenti, hogy a tok a lencse extractiója után, tehát extrabulbarisan szakadt el. (Megjegyezni kívánjuk, hogy a debreceni szemklinikán a legfiatalabb orvosok is rendszeresen végeznek katarakta műtétet éspedig, mivel az intracapsularis műtét a szabvány, tokosat, esetleg utólagos tokkihúzással. Statisztikánk ezeket az eseteket is felöleli. Talán ezzel magyarázható az intracapsularis műtétek viszonylag alacsony (66,26%) száma. Ha azonban a tok elszakadt, előírásszerűén következik minden esetben a tok utólagos eltávolításának kísérlete.) Végeredményben tehát ilyetén módon 97,7%-ban hagyta el a beteg az operáló asztalt olyan állapotban, mintha tokos hályogműtét történt volna. Az utólagos tokkihúzás sikere részben már a megfelelő előkészítésen múlik. Minden beteg kap 2 ccm. sevenált, majd 5%-os cocain és l%0-os tonogen cseppet. A műtét előtt kb. 25—30 perccel 2%-os novocain oldatból 1,5 ccm.-t adunk retrobulbarisan, valamint akinesiát. Ezt kiegészíti a Blaskovics-féle kantárvarrat és Oláh- vagy Arruga-féle szemhéjterpesztő, ami nemcsak az intracapsularis extractiónak kedvez, hanem az esetleges utólagos tokkihúzást is megkönnyíti és teljesen veszélytelenné teszi. Kötény, sebkészítés és tokfogás után, ha a tok elszakadt és tartalmát extracapsulárisan el távoli tottuk, a következőképpen járunk el. Egyik kezünkbe iriscsípőt véve 12 óránál megfogjuk a cornaát és kissé visszahajtjuk. Rendszerint azonnal láthatóvá válik a feketén csillogó tiszta rész mellett egy kissé tompább fényű, a tok maradékának megfelelő szürkés terület. Igen gyakran nincs ilyen éles és jól látható különbség. Ilyenkor jó útbaigazítást ad egy fényesen csillogó reflexcsík, mely az elszakadt tok szélén keletkezik. Igen megkönnyíti az utólagos tokkihúzást az iridectomia, mert 12 óránál mindig találunk megfogható tokrészletet, amit különben az iris takarna. Ha mégis kerek pupillás műtétet akarunk végezni, akkor az asszisztens Brand műszerével félrehúzza az irist amivel átmenetileg olyan állapotot teremtünk, mintha iridectomiát végeztünk volna. A tok megfogását másik kezünkkel, Blaskovicsféle tokfogó csípővel végezzük, mely rendkívül alkalmas erre a célra. Lapos, korong alakú végrészét az elülső tok alá sőt, bizonyos esetekben a hátsó tok és a membrana hyaloidea közé csúsztatjuk anélkül, hogy azt megsértenénk, így a csípő óvatos zárása után a tokot megfelelően nagy felületen, biztonságosan fogjuk. Mindez a szaru felemelése után, szemünk közvetlen ellenőrzése mellett történik. A megragadott tokot óvatosan húzva ide-oda mozgatás közben leszakítjuk a még tartó zonula rostokról és így rendszerint egy darabban 163
