Szemészet, 1954 (91. évfolyam, 1-2. szám)
1954 / 2. szám
mirigynyílásait összekötő vonal és a carunculát határoló bőrredő legkiemelkedőbb része találkozásánál — a rendes helyén — kialakult tompaszögnek a csúcsán ül. A megfelelő könny barázdával szemben álló tompaszög csúcsáról lekerülhet a punctum előre az intermarginális térbe, vagy hátra a kötőhártyára minden oldaleltolódás nélkül. Ezek a legegyszerűbb esetek. S rajtuk igen könnyen lehet segíteni. Az egyszerűen előre irányuló könnypont mögött a hátsó élt a tompaszögnek a csúcsával együtt több szakaszban végzett, tehát lassú edzéssel (cuprum sulf) eltüntettem (16 eset), máskor pedig egyszerűen lemetszettem (30 eset) aképpen, hogy a könnypont az újonnan alakult tompaszög csúcsára jusson, vagy pedig a punctum mögött a tarsális kötőhártyából kivágtam kb. 2 mm-nyi bosszú és 1 mm magas ovális alakú darabkát, amelynek a hosszabbik átmérője a szemhéjszéllel párhuzamosan halad. Az ovális alakú kimetszés legmagasabb része (1 mm) pontosan a punctum vonalába esik. Az egyszerűen hátratekintő (a tarsális kötőhártyán nyíló) könnypontot pedig föl- és kissé előrehúztam aképpen (10 eset), hogy a szembéjszél és a bőrredő találkozásánál az intermarginális térből kb. 1 mm-nyi széles, ékalakú darabot kivágtam. A sebszélek összegyógyulása után a punktum a kívánt helyre került. Másik csoportnál szintén egyirányú az eltolódás, amennyiben a punktum a tompaszögnek a csúcsáról, annak ki-, illetve befelé irányuló szárára csúszik le. Itt kétféle helyzet kialakulását volt alkalmam látni. Egyikben — s ezek alkotják az esetek többségét — bár a hibás helyen álló könnyponttal a megfelelő könnybarázda szemben van elhelyezve, a könnynek a felvétele mégis csak lehetetlen, mert a közvetlen környezetének nem a legkiemelkedőbb részén álló könnypont nem merülhet abba belé (22 eset). Másikban a tompaszögnek a csúcsáról lekerült punktum a neki megfelelő könnybarázdával sem áll szemben (4 eset). Az egyszerű oldaleltolódások előbbi csoportjánál szintén egyszerű a segítés módja. A tompaszöget a barázdájával szemben álló könnypont körül alakít juk ki. Olyan módon ,hogy a szemhéjszél és a bőrredő által alkotott tompaszögnek a legkiemelkedőbb részét a csúccsal együtt a szükséghez képest 1—2 mm-nyi hosszban eltávolítjuk. A műtét ezien phasisa után a legkiemelkedőbb rész már a punctum körül alakul ki. Harmadik csoportba az ú. n. komplikált diszlokációkat sorolom, ahol a punktum a tompaszögnek a szárait is elhagyja, tehát nemcsak oldalirányú, hanem egyúttal előre-, illetve hátra irányuló eltolódást is szenved. Ilyen módon e diszlokációnak 4 féle formáját különböztethettem meg, amennyiben a kifelé helyezett könnypontot láttam előre az intermarginális térbe és hátra a kötőhártyára helyezkedve, de ugyanezt volt alkalmam megállapítani a befelé irányuló komplikált diszlokációkkal kapcsolatban is. A komplikált diszlokációknál — hasonlóan az előbbi egyszerű oldalirányú eltolódásokhoz — 2 féle helyzetet láttam. A nagyobb számot itt is azok az esetek képviselik, ahol a tompaszög csúcsáról s annak szárairól is lekerült punktum egy vonalban van a neki megfelelő könnybarázdával (18 eset). Jóval ritkábbak azok az esetek, ahol az előbbi módon eltolódott punktum könnybarázdájával sem áll szemben (3 eset). A komplikált diszlokációk előbbi csoportjánál minden esetben a feladat az, hogy a punktum a szemhéj legkiemelkedőbb részére kerüljön. E feladat megoldására hivatott műtéti eljárásnak az első phasisa mindkettőnél ugyanaz. A szemhéjszél és a bőrredő által alkotott tompaszögnek a legkiemelkedőbb részét a csúccsal együtt a szükséghez képest 1—2 mm-nyi hosszban eltávolítjuk. A műtét ezen phasisa után a legkiállóbb rész már a punktum körül alakul ki s tulajdonképpen ugyanaz a helyzet, mint az egyszerű diszlokációk első 2 esetében, amennyiben a könnypont az egyik esetben a tompaszögnek a csúcsa előtt, a másikban pedig amögött 159
